Carl Tanzler és Elena Milagro de Hoyos története
A 20. század egyik legmegrázóbb és legbizarrabb románcának nevezett történet 1930-as évek Key West-jén játszódott le. Carl Tanzler német származású radiológus technikus és Maria Elena Milagro de Hoyos fiatal kubai-amerikai nő között kibontakozó “kapcsolat” azonban messze állt a hagyományos szerelemtől - inkább egy beteg elme obszcén rögeszméjének és nekrofíliának tekinthető, amely hét évig tartott a nő halála után is.[1][2][3]
A történet középpontjában egy olyan ember áll, aki képtelen volt elfogadni szerelme halálát, és szörnyű módszerekhez folyamodott, hogy “életben tartsa” kapcsolatukat. Elena testének mumifikálása és a vele való együttélés nemcsak jogi, hanem morális szempontból is felháborító cselekedet volt, amely mégis közvélemény-szimpátiát váltott ki az 1940-es években.[4][5]
Egymás melletti fényképek Elena de Hoyosról: életében, ünnepi öltözetben, valamint elhunyt, preparált testéről, posztumusz kiállítva.
Carl Tanzler háttere és korai élete
Georg Carl Tänzler 1877. február 8-án született Drezdában, a Német Császárságban. Gyermekkorától kezdve állította, hogy víziókat lát egy elhunyt ősétől, Anna Constantia von Cosel grófnőtől (1680-1765), aki megmutatja neki majdani igaz szerelme arcát - egy egzotikus, sötét hajú nő képét. Ezek az állítólagos víziók döntő szerepet játszottak később Elena iránti megszállottságában.[1][6]
Tanzler fiatalon utazni kezdett, bejárta Indiát és Ausztráliát, ahol az első világháború kitörésekor német származása miatt internálótáborba került a brit hatóságok által. A háború után Hollandián keresztül tért vissza Németországba, ahol 1920-ban feleségül vette Doris Schäfert, akivel két gyermeke született: Ayesha (1922-1998) és Clarista (1924-1934).[6][1]
1926 februárjában a család az Egyesült Államokba emigrált, Rotterdamból indulva Havanán keresztül. Zephyrhillsben, Floridában telepedtek le, ahol Tanzler nővére már korábban letelepedett. 1927-ben azonban Tanzler elhagyta családját és “Count Carl von Cosel” néven munkát vállalt radiológus technikaként a Key West-i Marine Kórházban.[7][1]
Elena Milagro de Hoyos élete és háttere
Maria Elena Milagro de Hoyos 1909. július 31-én született Key West-en, Francisco “Pancho” Hoyos kubai szivargyártó és Aurora Milagro lányaként. Elena családja tragédiákkal teli életet élt - két nővére közül Florinda “Nana” szintén tuberkulózisban halt meg, sógorát, Mario Medinát pedig áramütés érte egy építkezésen, amikor megpróbált segíteni egy társának.[1][2]
Elena 1926. február 18-án, mindössze 17 évesen férjhez ment Luis Mesához, azonban a házasság hamar tragédiába fordult. Miután Elena elvetélt, férje elhagyta őt és Miamiba költözött. Elena jogilag továbbra is Mesa felesége maradt haláláig.[8][1]
Régi fénykép Elena Milagro de Hoyosról, amint egy épület előtt áll.
Elena a korabeli beszámolók szerint rendkívül szép nő volt, akit gyakran láttak vörös rózsákkal a hajában, és sok férfi próbálkozott nála. Azonban 1930-ra tuberkulózissal fertőződött meg, amely akkoriban szinte biztosan halálos betegségnek számított.[1][8][9][10]
A végzetes találkozás
1930 április 22-én Elena anyja elkísérte lányát a Key West-i Tengerészeti Kórházba vizsgálatokra. Tanzler volt az a radiológus technikus, aki vérvételt és röntgenvizsgálatot végzett rajta. Tanzler azonnal felismerte Elenát a gyermekkori vízióiból - a sötét hajú, gyönyörű nő volt az, akit állítólagos őse mutatott neki.[1][6][11]
1930-as évekbeli történelmi fénykép a Key West-i Tengerészeti Kórházról, amely Carl Tanzler és Elena Milagro de Hoyos történetéhez kapcsolódik [hmdb]
A 53 éves Tanzler rögtön beleszeretett a 21 éves Elenába, annak ellenére, hogy már nős volt és gyermekei is voltak. Elenát tuberkulózissal diagnósztizálta, ami akkoriban gyakorlatilag halálos ítélet volt. Tanzler azonban elhatározta, hogy meggyógyítja, annak ellenére, hogy nem volt képzett orvos.[5][6][12][1]
Tanzler házi készítésű szérumokkal, tonikumokkal és elektromos készülékekkel próbálta kezelni Elenát a Hoyos családi otthonában. Eközben drága ajándékokkal halmozta el - ékszerekkel, ruhákkal -, és folyamatosan a szerelmét vallotta neki, valamint naponta megkérte a kezét. Elena azonban soha nem viszonozta az érzelmeit, és következetesen visszautasította közeledését.[7][12][13][1][5]
Elena halála és a mauzóleum
Elena állapota folyamatosan romlott, és Tanzler minden erőfeszítése ellenére 1931. október 25-én, mindössze 22 évesen meghalt szülei otthonában. Tanzler ragaszkodott hozzá, hogy fizesse a temetést, és a család beleegyezésével egy drága kőmauzóleumot építtetett a Key West-i temetőben.[1][5][14]
Elena Milagro de Hoyos sírja a Key West temetőben, pálmafákkal és lombos növényzettel körülvéve.
A család nem tudta, hogy Tanzler az egyetlen kulcstulajdonos volt a mauzóleumhoz. Tanzler szinte minden éjjel ellátogatott Elena sírjához, ahol spanyol dalokkal szerenádozott a holttestnek, és telefont is telepíttetett a sírba, hogy beszélhessen vele, amikor nem tud személyesen ott lenni.[5][13][14][15]
Elena Milagro de Hoyos sírköve, amelyen születési és halálozási dátuma látható, Key Westben, Floridában.
A következő két évben Tanzler viselkedése egyre furcsábbá vált. Elena családja kezdetben értékelte, hogy olyan gondoskodóan bánik lányuk emlékével, de gyanakodni kezdtek, amikor 1933-ban Tanzler hirtelen abbahagyta az éjszakai látogatásokat.[14][16]
A szörnyű cselekmény: Elena testének elrablása
1933 áprilisában, csaknem két évvel Elena halála után, Tanzler besurrant a temetőbe és ellopja Elena holttestét. Egy játék kisteherkocsival szállította a holttestet a temető sötétjében keresztül saját otthonába.[1][14]
Tanzler a házában, illetve egy átalakított repülőgépben improvizált laboratoriumot rendezett be, ahol Elena testének “restaurálásába” kezdett. A kétéves bomlási folyamat jelentős károkat okozott a testben, így Tanzler rendkívüli módszerekhez folyamodott:[14][16]
- Zongora drótokkal és ruhaakasztókkal kötötte össze Elena csontjait[17][1]
- Üveg szemekkel pótolta a szemeket[16][1]
- Selyemszövettel, viasszal és gipszel borította be a bomló bőrt[1][14]
- Rongyokkal tömte ki a mellkas és has üregét, hogy megőrizze az eredeti formát[1]
- Elena saját hajából készült parókát használt, amit Elena anyja ajándékozott neki[8][1]
Történelmi fekete-fehér fényképek Carl Tanzlerről (balra) és Elena Milagro de Hoyosról (jobbra), „La Condesa de Cosel” felirattal.
Tanzler hatalmas mennyiségű parfümöt, fertőtlenítőt és tartósítószert használt a bomló test szagának elpalástolására. Elena holttestét saját ágyába fektette, és hét évig együtt aludt vele, mintha élő feleség lenne.[1][14]
A felfedezés és a botrány
1940 októberében Elena nővére, Florinda gyanakodni kezdett a városban keringő pletykák miatt, miszerint Tanzler egy nagy babával táncol otthonában. Florinda elment Tanzler házához, és amikor belépett, rémülten fedezte fel húga mumifikált holttestét egy székben ülve.[7][16]
Florinda azonnal értesítette a hatóságokat, és Tanzlert letartóztatták. A rendőrségi razzia során Elena testét menyasszonyi ruhában, csipkével, fátyollal és selyemvirágokkal találták meg egy bonyolult ágy mellett, ahol egy házi készítésű orgona is állt.[1][18]
Pszichiátriai vizsgálat során Tanzlert mentálisan alkalmasnak találták a bírósági tárgyalásra. Vádat emeltek ellene “sír szándékos és rosszindulatú megrongálása és holttest jogosulatlan eltávolítása” címén.[19][1]
![[19]](https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Elena_Milagro_Hoyos_body.jpg){kind=link}
Nyilvános kiállítás és társadalmi reakció
A botrány hatalmas médiafelhajtást váltott ki. A Key West Citizen és a Miami Herald részletesen beszámolt az esetről, amely országos és nemzetközi figyelmet kapott. A történet túl bizarrnak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen, így kíváncsi tömegek özönlöttek Key West-re.[1][3][18]
A Dean-Lopez Temetkezési Vállalat úgy döntött, hogy nyilvánosan kiállítja Elena mumifikált holttestét. A kiállításra 6,800 ember látogatott el néhány nap alatt, 10 cent belépődíj ellenében. Ez különösen megrázó, ha figyelembe vesszük, hogy Key West akkori lakossága mindössze 2,500 fő volt.[7][14][20][1]
Elena Hoyos mumifikált teste egy fa vitrines ládában, kezeit keresztbe téve, keresztet tartva.
A közvélemény meglepő módon szimpatizált Tanzlerrel, akit sokan különc “romantikusnak” tartottak, aki nem tudta elengedni nagy szerelmét. A sajtó gyakran “a halált legyőző szerelem történetének” nevezte az esetet.[3][14][1]
Tanzler sorsa és az elévülés
1940 október 9-én került sor az előzetes tárgyalásra a Monroe megyei bíróságon Key West-en. A bíróság azonban megállapította, hogy a bűncselekmény elévülési ideje lejárt, így az összes vádat ejtették Tanzler ellen. Tanzler szabadon távozott, sőt még azt is kérte, hogy visszakapja Elena testét - amit természetesen elutasítottak.[1][7][18][19]
Elena holttestét ezúttal egy ismeretlen helyen, jeltelen sírban temették el a Key West-i temetőben, hogy megakadályozzák Tanzler további zaklatását. A holttestet feldarabolták és egy kis fém dobozba helyezték.[7][8][21][1]
Tanzler 1944-ben Pasco megyébe költözött, Zephyrhills közelébe, ahol felesége, Doris támogatta őt anyagilag élete végéig. 1947-ben megírta önéletrajzát, amely a “Fantastic Adventures” című pulp magazinban jelent meg. 1950-ben megkapta az amerikai állampolgárságot Tampában.[22][1]
A halál és az utolsó rögeszme
Tanzler 1952. július 3-án halt meg 75 évesen Zephyrhillsben. Holttestét három héttel halála után találták meg otthonában. A halotti jelentés szerint a padlón találták, egyik orgonája mögött.[1][22]
Elena életméretű, viaszból készült mását azonban végig magával tartotta, amelyet a halálmaszk alapján készített el. Egyes források állítják, hogy Tanzlert Elena másolata karjaiban találták meg, bár ez vitatott.[8][14][22][1]
Tanzler utolsó naplóbejegyzése így szólt: “Az emberi féltékenység megfosztott Elena testétől, mégis isteni boldogság áramlik bennem, mert ő túlélte a halált. Mindörökké velem van.”[8]
A nekrofília kérdése
Az eset egyik legvitatottabb aspektusa, hogy Tanzler szexuális kapcsolatot folytatott-e Elena holttestével. A kortárs jelentések nem említették a nekrofíliát, azonban 1972-ben két orvos, Dr. DePoo és Dr. Foraker, akik részt vettek Elena 1940-es boncolásában, visszaemlékeztek arra, hogy a holttest hüvelyébe papírcsövet helyeztek be, amely lehetővé tette a közösülést.[1][17][19][23]
Mások vitatják ezt az állítást, mivel semmilyen bizonyíték nem került elő a nekrofíliáról az 1940-es előzetes tárgyaláson, és az orvosok “bizonyítéka” csak 32 évvel később, 1972-ben került elő. Nincsenek kortárs fényképek sem a boncolásról vagy a nyilvános kiállításról, amelyek csövet mutatnának.[17][23][1]
Az 1999-es HBO Autopsy program mégis fenntartotta a nekrofília állítását, de a bizonyítékok továbbra is ellentmondásosak maradnak.[1][17]
Tanzler rejtélyes háttere és a mérgezés gyanúja
Tanzler valódi személyisége és múltja továbbra is rejtélyes. Azt állította magáról hogy kilenc egyetemi diplomával rendelkezik, és orosz cártól kapott karórákkal kérkedett. Valódi nemesi származása vitatott - felesége és más családtagjai állították, hogy semmilyen arisztokrata felmenője nem volt.[24]
1982-ben egy cikk említést tett egy állítólagos vallomásról, amelyben Tanzler bevallotta, hogy megmérgezte Elenát. A levél szerint: “Azért halt meg, mert kegyelmesen megadtam neki. Farkasboglár (sisakvirág) gyökerét akonitinnal hígítottam. Ízletes volt, és szerelmem 1931. október 25-én elhagyta ezt a nyomorúságos világot. Ne szenvedj többé, édes Elena. Az angyalokhoz küldtelek arany elikszíremmel…“[1][24]
Perez rendőrfőnök azt is állította, hogy Tanzler egyszer azt mondta neki: “megölném Elenát, ha szükséges lenne a sorsunk beteljesítéséhez”. Ezek az állítások azonban nem bizonyítottak és vitatottak maradnak.[19][24]
Örökség és kulturális hatás
Carl Tanzler és Elena Hoyos története mély nyomot hagyott a populáris kultúrában. Számos könyv, dokumentumfilm, zenealbum és színművész feldolgozta a történetet. Ben Harrison Key West-i szerző és zenész “Undying Love” című könyvét és musicalt írt a témában.[25][26]
A történet Valentine-napon debütált a The Studios of Key West-en, ami ironikus módon illeszkedik a “szerelmi történet” narratívájához. Danny Elfman zeneszerző megvásárolta a film jogokat Harrison könyvéhez.[4][25]
Elena eredeti sírkövének töredékei ma a Fort East Martello Múzeumban láthatók Key West-en. A múzeum kiállítása részletesen bemutatja ezt a “halhatatlan szerelem” történetét.[1][11][18]
Események összegzése
| Dátum | Esemény | Részletek |
|---|---|---|
| 1877. február 8. | Carl Tanzler (Georg Karl Tänzler) születése Drezdában, Németországban | Gyermekkorában víziókat állít, hogy őse, Anna Constantia von Cosel grófnő megmutatta igaz szerelme arcát |
| 1909. július 31. | Maria Elena Milagro de Hoyos születése Key West-en, Floridában | Kubai szivargyártó Francisco Hoyos és Aurora Milagro lánya |
| 1926. február 6. | Tanzler az Egyesült Államokba emigrál Rotterdamból Havana-n keresztül | Hollandiából indulva a családdal együtt Zephyrhills-be telepedik le |
| 1927 | Tanzler elhagyja családját és munkát vállal a Key West-i Marine Kórházban | Radiológus technikusként dolgozik ““Count Carl von Cosel”” néven |
| 1930. április 22. | Tanzler és Elena első találkozása a kórházban; Elena tuberkulózis diagnózist kap | Tanzler azonnal felismeri Elenát a gyermekkori víziókból; megpróbálja meggyógyítani |
| 1931. október 25. | Elena meghal tuberkulózisban 22 évesen szülei otthonában | Tanzler fizeti a temetését és mauzóleumot építtet neki a Key West-i temetőben |
| 1933. április | Tanzler ellopja Elena holttestét a mauzóleumból és hazaviszi | Gyermekkocsival szállítja a holttestet; drótokkal, viasszal és gipszel preparálja |
| 1940. október | Elena nővére, Florinda felfedezi a holttestet Tanzler házában | Hét évig élt együtt a mumifikált testtel; nővér értesíti a hatóságokat |
| 1940. október 9. | Tanzler bíróság elé áll sírbontásért és holttest eltulajdonításáért | Az elévülés miatt ejtik a vádakat; Elena testét nyilvánosan kiállítják |
| 1944 | Tanzler Pasco megyébe költözik; életrajzát írja | Élete végéig Elena mását készíti és azzal él együtt |
| 1952. július 3. | Tanzler meghal 75 évesen Zephyrhills-ben, Elena mása mellett | Holttestét 3 hét múlva találják meg Elena gipsz másamellett |
Következtetés
Carl Tanzler és Elena Milagro de Hoyos története messze áll a romantikus szerelmi történettől, amit a korabeli sajtó és a közvélemény látni akart benne. Valójában egy mentálisan beteg ember szörnyű rögeszméjéről van szó, amely egy ártatlan nő testének gyalázásához és hét évig tartó nekrofiliához vezetett.
A történet rávilágít arra, hogyan képes a társadalom romantizálni még a legbetegebb viselkedést is, ha azt “szerelem” címszó alatt tálalják. Elena Hoyos soha nem kérte ezt a figyelmet, soha nem viszonozta Tanzler érzelmeit, és halála után sem érdemelte meg, hogy testével ilyen szörnyűségeket kövessenek el.
Ez az eset a 20. század egyik legdokumentáltabb nekrofília esetének tekinthető, amely nemcsak jogi, hanem etikai és pszichológiai kérdéseket is felvet az obszkús szerelem természetéről és a társadalmi reakciókról. Elena végül névtelen sírban nyugszik Key West-en, míg Tanzler “szerelme” morbid legendaként él tovább a populáris kultúrában.