Voorbode: a halászhajó, amely elpusztította Bergen központját

A történelem legnagyobb ipari katasztrófái közül az egyik legkevésbé ismert tragédia a norvégiai Bergen kikötővárosában történt 1944. április 20-án, amikor a Voorbode holland halászhajó 124 tonna robbanóanyaggal elpusztította a város központját. A bergeni robbanás olyan erejű volt, hogy a hajó horgonyának egy darabja három kilométerre, egy 417 méter magas hegy tetejére repült – ahol ma is megtalálható, néma tanúként figyelmeztetve az utókorra.[1][2]

Bergen kikötő romokban a Voorbode robbanás után 1944-ben Bergen kikötője romokban a Voorbode hajó felrobbanása után, 1944. április 20-án.

A Voorbode: egy halászhajó végzetes útja

A Voorbode 1903-ban épült Rotterdamban, mint holland gőzhajtású vonóhálós halászhajó. Neve ironikus módon „előjelet” jelent hollandul – mintha megjósolta volna saját végzetét. A második világháború kitörése azonban véglegesen megváltoztatta a hajó sorsát. A németek Hollandia megszállása után elkobozták a hajót, és katonai szállítóhajóvá alakították.[1][3][2]

1944 áprilisában a Voorbode Oslóból Kirkenes felé tartott, amely egy apró norvégiai település volt az Északi-sarkkör felett, mintegy 400 kilométerrel északra, közel az orosz határhoz. A hajó rakománya ijesztő volt: összesen 124 000 kilogramm, azaz körülbelül 124 tonna robbanóanyag – főként dinamit és gyújtók. Ezeket a robbanószereket a német északi védelmi állások megerősítésére szánták, hogy megvédjék őket az esetleges szovjet támadásoktól.[2][4][1]

Útközben azonban a Voorbode gőzhajtású motorja meghibásodott. A hajó kénytelen volt Bergen központi kikötőjébe, a Vågen öbölbe behajózni javításra. Ez egy végzetes tévedés volt, a németeknek ugyanis voltak biztonsági előírásaik, amelyek tiltották, hogy ilyen halálos rakományt szállító hajók nagyvárosok kikötőiben tartózkodjanak. Az ellenőrzések viszont lazák voltak, a hajót nem vizsgálták át megfelelően, vagy nem tették fel a megfelelő kérdéseket. Így a Voorbode megkapta az engedélyt, hogy a történelmi Hanseatic Liga által a 14. században létrehozott híres bergeni kikötőnél horgonyozzon le.[5][6][1][2]

1944. április 20.: Hitler születésnapja és a katasztrófa

Az időzítés szimbolikus volt és gyanús. 1944. április 20-án volt Adolf Hitler 55. születésnapja. Norvégia ekkor már negyedik éve állt náci német megszállás alatt. Josef Terboven Reichskommissar irányította az országot, és Vidkun Quisling bábkormánya működött Osloban.[7][2]

A reggel csöndes volt Bergenben. Az emberek éppen felébredtek, aztán pontosan 8 óra 39 perckor bekövetkezett a katasztrófa.[4][1][2]

A Voorbode tűz fogott, majd pillanatok múlva felrobbant. A robbanás ereje felfoghatatlan volt. Több száz méter magas vízsugár emelkedett a kikötőből, nehéz törmelékeket szórva szét minden irányban. Több hajót is a partra vetett a robbanás nyomáshulláma által keltett szökőár. A hajó horgonyának egy darabja hihetetlen pályát járt be: három kilométert repült, és végül a Sandviksfjellet hegy oldalában, 417 méter magasságban landolt, a robbanás epicentrumától légvonalban 3 kilométerre.[3][8][1][2][4]

A légsokk és az azt követő cunami elsöpört a kikötő melletti egész negyedeket. A fából épült házak különösen védtelenek voltak. A robbanás után tüzek törtek ki, amelyek tovább pusztították a faépületeket. Egy szemtanú így emlékezett vissza: „Amikor megtörtént, arra gondoltam, hogy most meghalok, anélkül, hogy különösebben féltem volna, de elveszítettem az eszméletemet a légnyomás miatt”.[9][1][2][4]

Egy másik túlélő, egy kislány így mesélte: „Sok tárgy repült át a levegőben és hullott az ágyra, de nem rám. Köztük az egyik cserépkályha is – tudod, azok a hatalmas, régimódi vas kandallók –, amely leesett oda. Arra emlékszem, mert elég nagy és nehéz volt, és az ágyra esett, ahol aludnom kellett volna. Egy gerenda is volt a szomszéd házából”.[10]

Az áldozatok és a pusztítás mértéke

A bergeni robbanás áldozatai sokkolóak voltak. 158-160 ember halt meg a katasztrófában, közülük 98 civil volt. Körülbelül 4800-5000 ember sebesült meg. 131 ház teljesen elpusztult, további 117 házat olyan súlyosan megrongált a robbanás, hogy le kellett bontani őket. Összesen körülbelül 5000 ember vált hajléktalanná.[11][1][2][7][4][9]

A robbanás után 4260 gyermeket evakuáltak a városból, hogy megakadályozzák a betegségek terjedését. Az evakuálás logisztikája óriási kihívás volt a háborús körülmények között.[4]

Kulturális örökség romokban

Bergen történelmi központja súlyos károkat szenvedett. A városra és Norvégiára nézve felbecsülhetetlen értékű kulturális épületek pusztultak vagy sérültek meg súlyosan.

A Nykirken (Új templom), amelyet 1621-ben építettek és amely már korábban is számos tűzvészt túlélt, ismét súlyos károkat szenvedett. A templom, amely az érseki palota középkori maradványaira épült, lángba borult és jelentős szerkezeti károkat szenvedett. A robbanás után újjáépítették az 1756-os barokk/rokokó tervek szerint, és ekkor végre hozzáadták a tornyot, amely az eredeti tervekben szerepelt, de korábban soha nem épült meg.[6][12][5]

A Bryggen, Bergen ikonikus Hanseatic rakpartja, amelyet az UNESCO világörökségi listájára vettek, súlyos károkat szenvedett. A középkori faépületek tetői leszakadtak, falak dőltek le. Ironikus módon a német megszálló erők segítettek az újjáépítésben a robbanás után, mivel a Bryggen nagyon fontos emlékmű volt Németország dicső kereskedelmi múltjára nézve.[13][14][4][5][6][9]

A bergeni robbanás aftermath búvárok a roncsok között Az 1944-es bergeni kikötői robbanás utáni állapot, amelyen a megrongálódott Voorbode hajó és a mentési műveletekben résztvevő búvárok láthatók.

A Rosenkrantz torony és Håkonshallen (Håkon király díszterme) a Bergenhus erődben szintén súlyosan megrongálódtak. A Håkonshallen teteje összeomlott, és a belső tér tűz martaléka lett. Az épületet csak 1961-re sikerült teljes mértékben restaurálni.[4][9][15]

A Vámház (Tollboden) és számos egyéb történelmi épület szintén súlyos károkat szenvedett.[9][4]

Gyanú és vizsgálat: szabotázs vagy baleset?

A robbanás kezdetben azonnal gyanút keltett. Mivel Hitler születésnapján történt, a Gestapo és más názi hatóságok szabotázst sejtettek. Norvég ellenállási csoportok igen aktívak voltak akkoriban, és számos szabotázsakcióra került sor a német erők ellen.[2][7][11][9]

Josef Terboven Reichskommissar és más magas rangú náci tisztek azonnal Bergenbe utaztak, hogy szemügyre vegyék a károkat. A németek kezdetben megpróbálták lekicsinyíteni a katasztrófa mértékét, valószínűleg azért, mert ez feltárta volna biztonsági előírásaik betartásának kudarcát – egy ilyen rakományt szállító hajónak soha nem lett volna szabad belépnie egy nagyváros kikötőjébe.[7][2][4][9]

A vizsgálat végül azonban kizárta a szabotázst. A hatóságok arra a következtetésre jutottak, hogy a robbanást „öngyulladás” okozta. Ez a következtetés különösen izgalmas, ha megvizsgáljuk a dinamit és a nitroglicerin instabil természetét.[3][2][7]

A nitroglicerin veszélyei

A Voorbode rakományában található dinamit nitroglicerint tartalmazott, amely az egyik legveszélyesebb és leginstabilabb robbanóanyag a világon. A nitroglicerint Ascanio Sobrero fedezte fel 1846-ban, és Alfred Nobel használta fel dinamit előállítására az 1860-as években.[16]

A tiszta nitroglicerin rendkívül érzékeny az ütésekre, rázásra, tűzre, gyors felmelegedésre és szikrákra. Ha nem megfelelően tisztítják a gyártás során, idővel még instabilabb formákká degradálódhat. 218°C felett (tengeri szinten) a nitroglicerin rendkívül instabillá válik és hajlamos felrobbanni. Az elavult és megbízhatatlan dinamit instabil nitroglicerint szivárogtathat ki, amely rendkívül érzékeny a mozgásra.[16][3]

A tárolási körülmények kritikusak. A nitroglicerin 13°C-on megfagy, és a fagyás-olvadás ciklus különösen veszélyessé teszi, mivel a félig fagyott állapot rendkívül instabil. A magas hőmérsékletek szintén gyorsítják a degradációt – az ideális tárolási hőmérséklet 15-30°C között van.[16]

A Voorbode esetében valószínűleg több tényező is szerepet játszhatott: a robbanóanyag minősége (esetleg elavult vagy rosszul tárolt), a hajó motorja által keltett rezgések és hő, és talán a tavaszi napsütés által okozott felmelegedés.[2][16]

Emlékezés és tanulság

Ma, nyolcadik évtizeddel a tragédia után, Bergen nem felejtette el az 1944. április 20-i katasztrófát. A Voorbode horgonyának darabja még mindig ott áll a Sandviksfjellet hegy oldalában, pontosan ott, ahol lezuhant. A horgony mellett bronz emléktábla található, amely norvégul megemlékezik az eseményről és az áldozatokról.[8][2]

Voorbode horgony töredék emléktábla Sandviksfjellet hegyen A horgony töredéke emléktáblával, amely az 1944-es Voorbode robbanást örökíti meg Bergen mellett.

A táblán ez áll: „A ST Voorbode hajó horgonyának egy része, amely 1944. április 20-án Bergen kikötőjében robbant fel. A hajó körülbelül 150 tonna robbanóanyagot szállított. A horgony darabja 400 métert repült a magasba és 3 kilométerre a robbanás helyétől. A tragédiában majdnem 200 ember halt meg, és körülbelül 5000 ember sebesült meg”.

Bergen robbanás emléktábla 1944 április áldozatok Emléktábla a Voorbode hajó Bergen melletti robbanásának emlékére, amely 1944-ben sok áldozatot követelt.

A túlélők és a helyi közösség hatalmas mentési erőfeszítéseket tett a robbanás után. A tűzoltóság, a mentőcsapatok és civilek együtt dolgoztak, hogy mentsék az életeket és megakadályozzák a tüzek további terjedését.[4][9][2]

Bergen történelmi épületeit gondosan restaurálták az évtizedek során. A Nykirken, a Bryggen, a Håkonshallen és más kulturális kincseket nagy gonddal építették újjá, tiszteletben tartva az eredeti építészeti stílusokat és hagyományos technikákat használva.[5][6][15][13][14]

Az emlékezet öröksége

A bergeni robbanás az egyik legnagyobb városi katasztrófa volt Norvégia történelmében, és emlékeztető a háború pusztító hatásáról a civil lakosságra. A tragédia fontos tanulságokkal szolgál:[7][9]

Először is, a biztonsági előírások betartásának fontossága. Ha a német hatóságok betartották volna saját szabályaikat, a Voorbode soha nem köthetett volna ki Bergen központjában ilyen halálos rakománnyal.[2]

Másodszor, a veszélyes anyagok, különösen az instabil robbanóanyagok megfelelő kezelésének és tárolásának jelentősége. A nitroglicerin alapú dinamit idővel degradálódhat, és még veszélyesebbé válhat.[16]

Harmadszor, a háborús logisztika és a civil biztonság közötti feszültség. A németek sürgős szüksége az északi védelmi állások ellátására felülírta a józan óvatosságot.[2]

Ma Bergen egy virágzó, modern város, de az 1944-es robbanás emléke része a város identitásának. A turisták, akik felmásznak a Sandviksfjellet hegyére, megtalálhatják a horgonyt, és elgondolkodhatnak azon a hihetetlen erőn, amely három kilométerre és több száz méter magasra lökte ezt a nehéz vas tárgyat.[10][2]

A bergeni robbanás története végső soron az emberi túlélésről és rugalmasságról szól. Annak ellenére, hogy a város szíve elpusztult, Bergen újjáépült, megőrizte kulturális örökségét, és továbbra is él. A Voorbode horgonyának darabja a hegyen – rozsda borította, de állhatatos – ma emlékmű: emlékeztet a múlt tragédiájára, és figyelmeztető jel a jövő számára.