Jerry Brudos: Az oregoni cipőfetisiszta gyilkos

1969 tavaszán két diáklány holttestét találták meg a Long Tom folyóban, Oregonban, egymástól alig tizenöt méterre. A rendőrség hamar rájött, hogy nem egyedi esetekről van szó: valaki egy ideje vadászik, és az áldozatai az útszéleken, bevásárlóközpontokban és parkolóházakban tűnnek el. Az elkövető neve Jerome Henry Brudos volt – egy feleségével és két gyermekével élő, látszólag átlagos elektrotechnikus, aki Salemben, egy csendes negyedben élt, és a szomszédai mosolygós, segítőkész embernek ismerték[1]. A garázs azonban, amelybe nem engedte be sem a feleségét, sem a gyerekeit, négy nő halálának helyszíne volt – és egyúttal azoknak a fetisiszta rituáléknak a tere, amelyeket Brudos évtizedek óta épített fel magában.

Jerry Brudos sorozatgyilkos Oregon Salem cipőfetisiszta négy gyilkosság 1969 Jerry Brudos, az oregoni „cipőfetisiszta gyilkos”.

Gyermekkor és a cipőfetisizmus eredete

Jerome Henry Brudos 1939. január 31-én született Websterben, Dél-Dakotában. Az apa, Henry Brudos, vándorló munkás volt, aki a nagy gazdasági válság utáni években különböző munkalehetőségek nyomán vitte magával a családját – Dél-Dakotából Oregonba, majd Kaliforniába, majd újra vissza –, amíg végül Salemben, Oregonban vertek gyökeret[2]. Az anya, Marie Eileen Brudos, a második terhessége alatt lányt remélt, és Jerry születése után a csalódottságát sosem titkolta. Bátyja, Larry volt az anyai kedvenc: az anya szorgalmasnak és tehetségesnek tartotta, és mindig talált mentséget rá, ha valamit elmulasztott. Jerryt ezzel szemben következetesen leszidta, és érzelmileg bántalmazta[3]. Ez a korai elutasítás mély és tartós nyomot hagyott benne.

Ötéves kora körül Jerry egy ismerős tinédzser lány magas sarkú cipőire figyelt fel, miközben az aludt az ágyon – és megszállottan próbálta lehúzni a cipőt a lábáról. Nem sokkal ezután egy szeméttelepen talált egy ékköves, csatos bőrpapucsot, amelyet magával vitt és elrejtett. Az anyja megtalálta, és nyilvánosan elégette a cipőt – a szégyen és a büntetés azonban nem fojtotta el a rögeszméjét, hanem mélyebbre taszította. Első osztályban a tanítónője cipőjét próbálta ellopni az íróasztal alól. Nem sokkal ezután szomszédaik házába tört be, és fehérneműt lopott. A gyereket senki nem vitte orvoshoz, senki nem kérdezte meg, mi zajlik benne – az anya dühös volt, az apa jelen sem volt igazán[3][4].

Jerome Brudos fiatal kép középiskola Salem Oregon gyerekkor korai évek A fiatal Jerry Brudos.

Tizenhat-tizenhét éves korára Brudos fantáziái veszélyessé váltak. Egy lányt késsel kényszerített egy általa előre ásott földalatti verembe, elverte, és meztelen fotókat csináltatott vele – csakhogy a lány a hatóságokhoz fordult. A bíróság pszichiátriai vizsgálatot rendelt el, és 1956 áprilisától közel kilenc hónapig az Oregoni Állami Kórházban tartották fogva. Az ott dolgozó pszichiáterek diagnózisa: serdülőkori alkalmazkodási zavar szexuális deviációval és fetisizmussal, borderline skizofréniával. A vizsgálatok során Brudos maga írta le, milyen fantáziák gyötörték: elrabolt nőket fagyasztóba zárni, majd a fagyott testeket tetszőleges pózokba állítani. Ennek ellenére az orvosok végül nem tartották közvetlenül veszélyesnek, és szabadon engedték[1][5].

A kórházi tartózkodást követően Brudos megpróbálkozott a katonai karrierrel. 1959 márciusában vonult be, de októberben már leszerelték – az ok: „bizarr rögeszmék.” Visszatért Salembe, és hamarosan megismerkedett a fiatal Darcie Metzlerrel, egy helyi rádiósállomáson. A lány tizenhét éves volt, Brudos huszonkettő; nem sokkal ezután összeházasodtak. Darcie-nak fogalma sem volt arról, kihez megy feleségül. Két gyermekük született, és a látszat szerint normális életet éltek – de Brudos a garázsra kaputelefont szerelt, amelyen be kellett csengetni, ha valaki be akart lépni. Darcie ezt természetesnek vette: azt hitte, az ura privát műhelyre vágyik[1][4].

Figyelmeztető jelek a gyilkosságok előtt

Visszatekintve számos figyelmeztető jel előzte meg az első halálesetet – csak éppen senki sem rakta össze őket. Alig néhány hónappal az 1957-es kórházi elbocsátása után a corvallisi rendőrség az Oregoni Állami Egyetem női kollégiumának területén kapta el Brudost: női ruhákat lopott, és maga is női fehérneműt, magas sarkú cipőt viselt. Az ügy végül elsikkadt a rendszerben. A hatvanas évek elején, már házasemberként, Portlandben és környékén éveken át tört be szomszédok házaiba, ruhaszárító kötelekről és hálószobákból lopott női cipőt és fehérneműt. Darcie nem egyszer talált idegen fehérneműt a saját otthonukban, de Jerry mindig talált magyarázatot[1][11].

Jerry Brudos cipőfetisizmus magas sarkú cipők Oregon sorozatgyilkos obszesszió Brudos cipőfetisizmusa gyerekkorától hajtotta – és végül gyilkosságokba torkollott.

A hatvanas évek közepétől Brudos fantáziái egyre agresszívebb formát öltöttek. Az utcán követte azokat a nőket, akiknek cipője megtetszett, leütötte vagy fojtogatta őket eszméletvesztésig, majd a cipőkkel együtt elmenekült – több ilyen, megoldatlan támadás maradt aktában Portland környékén. A valódi fordulópont 1967 májusában jött, miközben Darcie éppen második gyermeküket szülte a kórházban: Brudos egy fiatal nőt követett haza Portlandben magas sarkú cipői miatt, megvárta, amíg besötétedett és a nő elaludt, majd behatolt a lakásba. Eszméletlenre fojtotta, megerőszakolta, és távozáskor néhány pár cipőt is magával vitt. A nő feljelentést tett, de Brudost csak évekkel később, a gyilkosságok utáni vallomása során kötötték az ügyhöz. Brudos maga mondta: a nő ernyedt teste szexuálisan izgatta – és ez a tapasztalat közvetlenül nyitott utat a halálos fantáziák kiélése felé. Egy hasonló portlandi eset 1967 végén, illetve 1968 januárjának első heteiben: egy másik nőt szintén cipője miatt követett és fojtogatta eszméletlenségig, de az illető túlélte. Néhány nappal később Linda Slawson csengetett be Brudos ajtaján[4][11].

Jerry Brudos és négy áldozata Linda Slawson Jan Whitney Karen Sprinker Linda Salee Oregon 1968 1969 Brudos és négy áldozata: Linda Slawson, Jan Whitney, Karen Sprinker és Linda Salee.

Az első áldozat: Linda Kay Slawson

Linda Slawson Mayo High School évkönyve 1967 Rochester Minnesota Brudos áldozata enciklopédia ügynök Linda Kay Slawson az évkönyvben, 1967, Rochester, Minnesota.

Linda Kay Slawson tizenkilenc éves volt, amikor 1968. január 26-án megjelent Brudos salemi házának ajtajában. Enciklopédia-ügynökként dolgozott – a kor egyik jellemző női munkája volt ez, amelynek során lányok és asszonyok házaló értékesítőként járták a negyedeket. Linda az esős januári napon egy elmosódott cím alapján kereste az aznapi ügyfelét, és Brudosnál érdeklődött, ő-e a leendő vevő. Brudos lehívta a pincébe – „hogy ne zavarják őket.” Linda ment[6].

Hogy pontosan mi történt a pincében, Brudos évekkel később vallomásában mondta el. A lányt megölte, majd levágta bal lábát, a fagyasztóba tette, és kedvenc cipőit húzogatta rá. A holttestet motordarabbal súlyozta le, és az I-5-ös autópálya wilsonville-i hídja közelében dobta a Willamette-folyóba. Linda testét soha nem találták meg[6][1]. Linda az oregoni Aloha városából való volt; szülei és testvérei hetekig, hónapokig reménykedtek, hogy előkerül – valahol, valamilyen magyarázattal.

A második áldozat: Jan Susan Whitney

Jan Whitney Brudos áldozata 1968 Oregon sorozatgyilkos mcminnville eugene utazás Jan Susan Whitney, Brudos második áldozata.

Jan Susan Whitney huszonhárom éves volt, és 1968. november 26-án Eugene-ből tartott haza McMinnville felé az I-5-ös autópályán. Piros-fehér Rambler személyautója meghibásodott Salem és Albany között – olyan szakaszon, ahol nincs hova menni, és az ember sorsa attól függ, hogy ki áll meg mellette. Brudos megállt, megnézte a kocsit, majd azt mondta, szerszámokért kell hazaugrania, de ha akarják, elkísérhetik. Jan és két stoppos útitársa beleegyezett[1].

Brudos a garázsban támadt rá. Bőrszíjjal fojtotta meg – a két másik utas valószínűleg már korábban leszállt az útjukon. A holttestet napokig ott tartotta, fotókat készített, majd levágta az egyik mellét, amelyből gyantával papírnehezéket öntött. Egy Polaroid képen – amelyet a rendőrök évekkel később lefoglaltak – a garázsmennyezetről lógó holttest alatt, a padlón fekvő tükörben Brudos saját arca látszik a fényképezőgéppel a kezében. A holttestet vasúti síndarabbal súlyozva a Willamette-folyóba dobta – Slawson levágott lábával együtt. Jan nővére 2006-ban, Brudos halálakor ezt mondta: „Amint meghallottam, hogy meghalt, sírni kezdtem – nem érte, hanem a mi családunkért. A mi életünket is pokollá tette. Az ember soha nem lesz többé ugyanaz.”[7]

A harmadik áldozat: Karen Elena Sprinker

Karen Sprinker OSU hallgató vegyészmérnök Brudos áldozata 1969 Oregon State University Karen Elena Sprinker, az Oregoni Állami Egyetem vegyészmérnök-hallgatója.

Karen Elena Sprinker tizennyolc éves volt, és vegyészmérnöknek tanult az Oregoni Állami Egyetemen Corvallisban. 1969. március 27-én tavaszi szünetre érkezett haza, és anyjával ebédelt volna a belvárosban. A Meier & Frank áruház parkolóházában Brudos nőnek öltözve, pisztollyal a kezében várt – a célpont egy miniszoknyás, tűsarkús lány volt, aki egyedül ment az autójához[1][8]. Karen volt az. Brudos fegyverrel kényszerítette a kocsijába, majd a salemi garázs felé hajtott.

Karen Sprinker azt tervezte, hogy diplomát szerez, és tudóssá válik – barátai csendes, szorgalmas, elszánt lányként emlegették. A garázs csendjében halt meg: Brudos megerőszakolta, majd megfojtotta. Az egyik mellét levágta. A holttestet autómotorral súlyozta le, és a Long Tom folyóba dobta. Anyja, akivel aznap ebédeltek volna, hetekig azt remélte, hogy lánya önszántából tűnt el – de amikor a folyóból előkerülő holttestet azonosították, a remény szertefoszlott.

Az utolsó áldozat: Linda Dawn Salee

Linda Dawn Salee huszonkét éves volt, Beavertonból származott, és részidős hallgatója volt a Portlandi Állami Egyetemnek. Emellett egy portlandi költöztetővállalatnál dolgozott titkárnőként. 1969. április 23-án a Lloyd Center bevásárlóközpontban járt: a vőlegényének vásárolt születésnapi ajándékot – nadrágot és óraláncot. Amikor visszaindult az autójához, Brudos lépett elé: hamis rendőrjelvénnyel igazoltatta, és azt hazudta, hogy bolti lopást észleltek. Linda nem sejtett semmit – miért sejtett volna? Brudos a saját kocsijához kísérte, és a salemi ház felé hajtott[1].

A garázsban bezárta, majd visszament a házba vacsorázni a családjával, mintha semmi sem történt volna. Visszatérve megpróbálta megfojtani, de Linda makacsul küzdött ellene. A dulakodás végén fojtotta meg. Ezután drótot fűzött a bordái közé, és elektromos áramot vezetve rajta megpróbálta „táncoltatni” a holttestet – az izmok összehúzódását idézve elő, hogy a test mozogjon. A kísérlet nem hozta azt az eredményt, amit elképzelt. Ahogy az előző áldozatoknál is tette, Polaroid fotókat készített a holttestről, különböző pózokban – ez volt a rituálé állandó eleme. Végül egy autóváltóval súlyozta le a testet, és a Long Tom folyóba dobta. 1969. május 10-én két halász talált rá a holttestére a folyóban – és alig tizenöt méterre Karen Sprinker maradványaira is[8].

Linda Dawn Salee Portlandi Állami Egyetem hallgató Brudos negyedik áldozata 1969 Beaverton Oregon Linda Dawn Salee portréja a New York Daily News hasábjain, 1970.

Elfogás: hogyan bukott le az oregoni sorozatgyilkos

A Long Tom-folyóban megtalált két holttest nyomán a rendőrség összehangolt nyomozásba kezdett. Az áldozatokon lévő kötél- és drótnyomok, a súlyok típusa, a sérülések mintázata – minden ugyanarra mutatott. Mivel mindkét lány az Oregoni Állami Egyetemhez kötődött, a rendőrök az egyetem campusán is kikérdeztek hallgatókat. Több lány arról számolt be, hogy az elmúlt hetekben egy ismeretlen férfi – aki magát vietnami veteránnak mondta – randira hívogatta őket, és a folyóban megtalált holttestekre terelte a szót, és hangosan fantáziált arról, hogyan fojtana meg egy nőt. Az egyik hallgató, Liane Brumley, azt is jelezte, hogy a férfi korábban őt is megpróbálta elrabolni. A leírás: testes, szőke, szeplős férfi. A leírt személy neve hamar felbukkant: Jerry Brudos[8].

A rendőrség előkereste a korábbi pszichiátriai feljegyzéseket: Brudost 1956-ban szexuális deviancia miatt kórházban kezelték, és ott volt az 1967-es eset is, amikor egy nőt próbált elrabolni az utcán. Április 22-én pedig egy Gloria Smith nevű fiatal nő tett feljelentést: egy Karmann Ghia volánja mögül ülő férfi megpróbálta elrabolni. A kocsi tulajdonosa: Brudos anyja. Smith később Brudost a felvételekről is határozottan felismerte[12].

A salemi rendőrség Jim Stovall nyomozó vezetésével csapdát állított. Az egyik OSU-s hallgató beleegyezett, hogy rendőri felügyelet mellett találkozzon a „vietnami veteránnal”. Brudos megjelent a találkozón, a saját valódi nevét használta, de hamis lakcímet adott meg. A háttérellenőrzés pillanatok alatt előhozta a korábbi szexuális bűncselekményt, és a nyomozók megfigyelés alá vonták a salemi házat[11].

1969 május 30-án a megfigyelő tisztek arra lettek figyelmesek, hogy Brudos poggyászt pakol a családi kombiba. A jelek menekülésre utaltak, ezért a rendőrök nem vártak tovább. Nem Brudos vezetett – a volánnál felesége, Darcie ült, az ő elmondása szerint azért, mert a férje azt állította, hogy üldözik, és rábírta, hogy vigye Portland felé. Jerry a hátsó ülésen egy takaró alá bújva rejtőzött, a ruhája alatt női fehérneműt viselt. Oregoni állami rendőrök állították meg a kocsit az országúton, lerántották róla a takarót, és helyben megbilincselték. A formális vád a letartóztatás pillanatában még csak Gloria Smith elrablási kísérlete volt – a gyilkosságokra szóló vádak a vallomás és a házkutatás után jöttek[12][1].

Darcie mindvégig azt vallotta, hogy fogalma sem volt a valódi okról: férje állítása szerint hamisan vádolták valamilyen kisebb üggyel, és ő ezt hitte el. Még aznap este Brudos telefonon felhívta a feleségét a fogdából, és arra kérte, semmisítse meg a garázsban lévő tárgyakat – Darcie ezt megtagadta. Ugyanaznap, május 30-án, bírói engedéllyel a rendőrök átkutatták a nyugat-salemi házat és a garázst, és megtalálták azt, amire nem is számítottak: több mint száz pár női cipőt és fehérneműt, Polaroid fotók százait élő és halott nőkről – köztük azt a felvételt, amelyen Brudos tükörben látszik a kamerával a kezében –, egy csiga- és kötélrendszert a garázs mennyezetén, és a Salee holttestén talált rézdrótra emlékeztető tekercset[1][5].

Vallomás, tárgyalás és ítélet

A kihallgatáson Brudos három nap alatt teljes vallomást tett mind a négy gyilkosságról. A nyomozókat megdöbbentette, ahogy viselkedett: nem mutatott bűntudatot, folyamatosan jól evett, és precízen, szinte büszkén írta le a részleteket. Amikor az egyik nyomozó megkérdezte, érez-e megbánást, Brudos egy papírlapot összegyűrt, és a földre dobta – ez volt a válasza[7].

1969 június 2-án a Marion megyei ügyészség benyújtotta az első vádat Karen Sprinker meggyilkolása miatt. A formális vádirat két nappal később, június 4-én érkezett. A védelem kezdetben az elmebetegség miatti felmentés lehetőségét vizsgálta, de öt pszichiáter és két klinikai pszichológus egyhangúlag alkalmasnak nyilvánította a tárgyalásra, és nem tekintette jogi értelemben elmebetegnek. Brudos nem kockáztatta az esküdtszéket: 1969. június 27-én – három nappal a tárgyalás tervezett kezdete előtt – bűnösnek vallotta magát három rendbeli elsőfokú gyilkosságban: Jan Whitney, Karen Sprinker és Linda Salee megölésében. Linda Slawsonért soha nem emeltek ellene vádat, mert holtteste nem került elő, és az ő esetére vonatkozó vallomást önmagában elégtelennek ítélte a bíróság[1].

Val D. Sloper bíró, a Marion megyei járásbíróság (Marion County Circuit Court) elnöke 1969. augusztus 21-én hirdette ki az ítéletet: három egymást követő életfogytiglani szabadságvesztés az Oregon State Penitentiaryban, feltételes szabadlábra helyezés elméleti lehetőségével[1][5].

Ralphene Darcie Brudos tárgyalás 1969 bűnrészesség felmentés Oregon Marion megye Ralphene (Darcie) Brudos a tárgyalóteremben, 1969-ben.

Brudos feleségét, Darcie-t 1969 augusztusában bűnrészességgel vádolták Sprinker meggyilkolásában – a gyanú alapja az volt, hogy a garázsban talált egyes fényképeken látható volt egy nő kézfeje is, amelyről nem lehetett biztosan megállapítani, kié. Darcie-t 1969 októberében felmentették: a bíróság meggyőződött arról, hogy semmit nem tudott a gyilkosságokról. Az ítélet után elvált Brudostól, visszakapta a gyerekek feletti felügyeleti jogot, mindkettőjük nevét megváltoztatta, és ismeretlen helyre költözött. A bíróság megtiltotta Brudosnak, hogy bármilyen kapcsolatot tartson fenn a gyerekeivel. A két gyerek valódi neve soha nem vált nyilvánossá – az egyikük az ítélet idején hét, a másik kettő éves volt. Azóta sem jelentkezett nyilvánosan egyik sem[1][5].

Életfogytiglan: börtönévek és halál

Az Oregon State Penitentiary Salemben, ahol Brudos közel harminchat évet töltött.

Brudos az Oregon State Penitentiaryban töltötte hátralévő életének közel harminchat évét. A börtönben mintafogolynak számított: karbantartotta az intézmény számítógépes rendszerét és kábelhálózatát, nem okozott gondot az őröknek, és beilleszkedett a mindennapi életbe. Ez a rendezettség azért volt megtévesztő, mert ugyanazt a külső képet mutatta, mint amikor még szabadon élt – a salemi szomszéd, aki mosolyogva integet az utcán[4].

Brudos több alkalommal is megjelent a feltételes szabadlábra helyezési meghallgatásokon, de az áldozatok hozzátartozóinak erős ellenállása és a szaktestületek egységes véleménye minden alkalommal megakadályozta a szabadlábra helyezést. 1995. június 21-én közölték vele, hogy élete végéig börtönben marad. Időnként visszavonta a vallomásait, és ártatlannak mondta magát – különösen akkor, ha úgy érezte, hogy valamilyen ügyvédi manővernek tere nyílhat. De a fotóbizonyítékok, a fizikai leletek és saját korábbi, részletes bevallása újra és újra lezárta az ilyen kísérleteket[1].

2006. március 28-án Jerry Brudos májrákban halt meg a börtön betegszobájában, 67 évesen. Az Oregon Department of Corrections nyilvántartásában ő volt az intézmény történetének leghosszabb ideig – közel harminchat éven át – fogva tartott rabja[9]. Megbánást sosem tanúsított. Az áldozatok hozzátartozói vegyes érzelmekkel fogadták a halálhírét: néhányan megkönnyebbültek, hogy az évtizedenkénti meghallgatásokon többé nem kell megjelenniük; mások azt mondták, a halál nem jelent lezárást – mert Linda Slawson holtteste máig sem került elő.

Kulturális hatás és örökség

A Brudos-ügy az Egyesült Államokban az egyik legtöbbet idézett korai eset, amelyben a sorozatgyilkos tettei és életútja közvetlenül összekapcsolódnak a korai gyermekkori szexuális deviációval és az intézményes kezelés kudarcával. Az 1956-os kórházi kezelés után a pszichiáterek szabadon engedték – az 1967-es elrablási kísérlet után pedig komolyabb következmény nélkül megúszta. Egyik esetet sem követte folyamatos, szoros utánkövetés[5].

Ann Rule krimiírónő, aki nyomozói és pszichiátriai forrásokra támaszkodva dolgozta fel az ügyet, 1983-ban megírta a Lust Killer című könyvet – az egyik leghitelesebb feldolgozás, amely bemutatja, hogyan élhet egy szörnyeteg látszólag rendezett szomszéd maszkja mögött. A Netflix Mindhunter sorozatának első évadában, a hetedik epizódban Happy Anderson alakítja Brudost egy kiemelkedő jelenetben, amelyben az FBI-ügynökök egy női cipővel csalogatják ki belőle a vallomást. A bárányok hallgatnak Buffalo Bill karakterének megalkotásához is részben Brudos szolgált inspirációként: az áldozatok testrészeinek gyűjtése, az öltözködési kényszer és a garázs mint bűntér mind visszaköszön a filmben[10][4].

Linda Slawson testét több mint fél évszázaddal a gyilkosság után sem találták meg. Ez az a tény, amely nem múlik el: a hozzátartozók nem búcsúzhattak el, a lezárás lehetetlen. Négy fiatal nő tűnt el a semmiből – egy parkolóházból, egy bevásárlóközpontból, egy autópálya széléről, egy küszöbről –, és a közös nevező egyetlen ember volt, akiről a szomszédai nem sejtettek semmit.