Az Azték Birodalom Felemelkedése és Bukása

Az azték civilizáció története egyike a legérdekesebb és legszörnyűbb fejezeteinek az emberi történelemnek. Mindössze kétszáz év alatt egy nomád törzs Mezoamerika legnagyobb birodalmává nőtte ki magát, hogy aztán 1521-ben drámai módon összeomljon a spanyol hódítók előtt. Ez a bukás nem csupán egy civilizáció végét jelentette, hanem mérföldkőnek számított Amerika európai meghódításában, megnyitva az utat a teljes kontinens gyarmatosításához.

Tenochtitlan, az azték főváros rekonstrukciója a Texcoco tavon, piramisokkal, templomokkal és víziutakkal.

Az aztékok eredete és kialakulása

A mitikus Aztlántól Tenochtitlánig

Az aztékok, akiket valójában mexikáknak hívtak, egy nomád törzs leszármazottai voltak, akik a XIII. században érkeztek a mexikói fennsíkra. Hagyományaik szerint egy mitikus helyről, Aztlánból (“fehérség helye” vagy “gémek helye”) indultak el, Huitzilopochtli hadisten vezetésével. A régészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy valójában a mai Mexikó északi részéről származtak, és a chichimec népek utolsó nagy migrációs hullámának részét képezték.[1][2][3][4]

A legenda szerint isten megparancsolta nekik, hogy keressék azt a helyet, ahol egy sast látnak egy kaktuszon ülve, miközben kígyót mar - ez a jelenet ma is Mexikó címerében látható. 1325-ben meg is találták ezt a helyet a Texcoco-tó egyik szigetén, ahol megalapították Tenochtitlánt.[4][5][6]

A hatalomátvétel útja

Az első évtizedek nehézségekkel teliek voltak. A mexikák zsoldosokként szolgáltak a környező nagyhatalmaknak - Azcapotzalco tepanecáinak, Texcoco acolhuáinak és Culhuacán colhuáinak. Fokozatosan erősödtek és 1428-ban létrehozták a Hármas Szövetséget (Triple Alianza) Texcocóval és Tlacopannal. Ez a szövetség lett a későbbi azték birodalom magva, amelyben azonban Tenochtitlán vette át a vezető szerepet.[3][7][1]

Az azték birodalom csúcspontján: térkép a főbb városokról és a terület határairól Közép-Mexikóban.

Az Azték Birodalom földrajza és határai

A mexikói völgy, a birodalom szíve

Az aztékok földrajzi helyzete kulcsfontosságú volt sikerükhöz. A Mexikói völgy, ahol Tenochtitlán létesült, egy 7800 km²-es medence volt, amelyet magas hegyláncok vettek körül és több tó töltötte ki. A völgy 2000-2750 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedett el, ideális klímával és termékeny talajjal.[4][8][9]

A Texcoco-tó és a környező tavak nem csak védelmet nyújtottak, hanem lehetővé tették a chinampák (úszókert) létrehozását is, amelyek rendkívül produktív mezőgazdasági rendszert alkottak. Ez a környezet ideális volt egy nagy civilizáció kialakulásához.[5][9]

A birodalom kiterjedése

A XV-XVI. századra az azték birodalom hatalmas területet ölelt fel, a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig, északi határát a mai Mexikó középső részében, déli határát pedig a mai Guatemala területén húzva meg. A birodalom magában foglalta a mai Mexikó, Veracruz, Puebla, Oaxaca, Guerrero, Hidalgo és Morelos államok területének nagy részét, valamint Chiapas partvidékét.[10][4]

Azték harcosok ábrázolása hagyományos katonai viseletben, tollas fejdíszekkel és jelképes pajzsokkal.

Társadalmi berendezkedés és hierarchia

A társadalom rétegei

Az azték társadalom szigorúan hierarchikus volt, három fő osztályra tagolva. A társadalom csúcsán a pipiltin (nemesek) álltak, akik politikai, katonai és vallási pozíciókat töltöttek be. A középső réteget a macehualtin (polgárok) alkották, akik földművelők, kézművesek és kereskedők voltak. A társadalom alján a tlatlacohtin (rabszolgák) helyezkedtek el, akik általában háborús foglyok, adósok vagy bűnözők voltak.[11][12]

Az azték hatalom felépítése

Az állam élén a Huey Tlatoani (“Nagy Szónok”) állt, aki abszolút uralkodó volt és a istenek földi képviselőjének tekintették. Őt segítette a Cihuacoatl (“kígyóasszony”), aki egy fajta társuralkodó volt, valamint különféle tanácsosok és tisztviselők.[1][13]

A calpulli rendszer képezte a társadalom alapját - ezek nagyjából 20 nagy családi klán voltak, amelyeknek saját területük, templomuk és vezetőjük volt. Minden calpulli kollektíven birtokolta a földet és felelős volt tagjai katonai kiképzéséért is.[13][14]

Harci szokások és katonai kultúra

A háború mint életforma

Az azték civilizáció lényegében egy katonai társadalom volt, ahol a háború központi szerepet játszott. A háborúk célja nem elsősorban a területszerzés volt, hanem a vazallus államok meghódítása adófizetés céljából, valamint foglyok szerzése a vallási szertartásokhoz.[15][16][17][18]

Katonai szervezet és taktikák

Az azték hadsereg szigorúan szervezett volt. A legalacsonyabb rangú katonáktól kezdve egészen a Cuachicqueh (“a kopaszokig”), az elit Cuauhtli (Saslovagokig) és Ocelomeh (Jaguár Harcosokig) több szintű katonai hierarchia létezett.[1]

Azték Saslovag páncélzatának 3D-s rekonstrukciója: tolldíszekkel, pajzzsal és tüskés fegyverekkel.

Az azték harcosok különféle taktikákat alkalmaztak: színlelt visszavonulásokat, lesállásokat, és komoly stratégiai tervezést. Fegyvereik közé tartoztak az obszidián pengéjű macuahuitl nevű fapallos, dárdák, íj és nyíl, valamint pajzsok. A harcban elsődleges cél nem az ellenség megölése, hanem foglyul ejtése volt a későbbi áldozatokhoz.[15][18]

A Templo Mayor, Tenochtitlan központi templomának modellje, ahol az aztékok szertartásokat és áldozatokat mutattak be.

Az emberáldozatok szerepe

Az áldozatok vallási alapja

Az emberi áldozatok a mezoamerikai világnézetben alapvetőek voltak. Az aztékok szerint az istenek saját vérükkel teremtették meg a világot és az emberiséget, ezért az embereknek “visszafizetésként” vért és szíveket kellett felajánlaniuk. Ez biztosította a kozmikus egyensúly fenntartását és a napisten erejét.[19][20]

Az áldozatok formái

A leggyakoribb áldozati forma a szív kiszakítása volt: a foglyot egy gömbölyű kőre fektették, négy pap tartotta, míg az ötödik obszidiánkéssel feltépte a mellkasát és kiemelte a dobogó szívét. A szívet egy cuauhxicalli nevű kőedénybe helyezték és elégették.[20][21][19]

Más áldozati módszerek is léteztek: lefejezés, megkövezés, íjjal való kivégzés, megfojtás, elevenen megégetés és a gladiátori áldozat, ahol a fogolynak négy azték harcossal kellett megküzdenie. A koponyákat az úgynevezett tzompantlira (koponyapolcra) helyezték ki.[21][22][23][19]

Az áldozatok száma

A források szerint évente több ezer, esetleg több tízezer embert áldoztak fel a birodalomban. A leghíresebb eset 1487-ben történt, amikor a Templo Mayor újraszentélésekor állítólag 20-80 ezer embert áldoztak fel négy nap alatt, bár ez a szám valószínűleg túlzott.[22][24][19]

Az azték civilizáció mindennapjai

Városi tervezés és építészet

Tenochtitlán egyike volt a világ legimpozánsabb városainak.

Az azték Tenochtitlan város művészi rekonstrukciója a Texcoco-tavon, bemutatva szigetes elrendezését, a töltésutakat és a környező hegyeket.

A szigetvárost gátak és csatornák hálózata kötötte össze a szárazfölddel, miközben a városon belül is csatornák és utak geometrikus hálózata biztosította a közlekedést. A város központjában állt a hatalmas Templo Mayor, körülötte palotákkal, templomokkal és lakónegyedekkel.

Tudományos eredmények

Az aztékok fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek és két naptárt használtak: egy 260 napos rituális és egy 365 napos polgári naptárt. Írásrendszerük piktogramokból állt és kiterjedt adminisztrációs rendszert működtettek. Orvostudományukban sebészeti eljárásokat alkalmaztak obszidiánpengékkel.[4][7]

Gazdasági rendszer

A birodalom gazdasága az adórendszeren alapult. A vazallus városok különféle termékeket - aranyat, drágaköveket, tollakat, kakaót és textíliákat - szállítottak Tenochtitlánba. A híres pochtecah kereskedők nagy távolságokra utaztak, gyakran diplomatákként és kémekként is szolgálva.[17]

Az Azték Birodalom bukása: Cortés és az aztékok összecsapásai

Cortés érkezése és az első találkozások

1519 február 18.-án Hernán Cortés mindössze 508 emberrel, 16 lóval és néhány ágyúval partra szállt a mexikói partokon. Első döntő stratégiai lépése a totonac néppel való szövetségkötés volt Veracruzban, akik az azték uralom alatt szenvedtek. Ez a szövetség adta az első jelét annak, hogy Cortés nem pusztán katonai erővel, hanem diplomáciával és az azték birodalom belső ellentmondásaival kívánta elérni célját.[25][26][27]

A Tlaxcalteca szövetség: A döntő fordulat

Cortés útja Tenochtitlán felé Tlaxcala területén vezetett át, ahol a döntő fontosságú szövetség kialakult. A tlaxcaltecák évszázadok óta ellenséges viszonyban álltak az aztékokkal, folyamatos háborúban éltek velük. Amikor 1519 szeptemberében Cortés karavánja elérte Tlaxcala határait, kezdetben heves ellenállásba ütköztek.[28][25]

Xicohténcatl Axayacatzin (“a Fiatal”) vezérlete alatt a tlaxcalteca hadsereg hatalmas túlerővel - a krónikák szerint több tízezer harcossal - támadott a spanyolokra. Azonban a spanyol fegyverek - tűzfegyverek, számszeríjak, acélpáncélok és főként a lovasság - technológiai fölénye eldöntötte az összecsapásokat. A tlaxcalteca vezetők, különösen Maxixcatzin és az idős Huehue Xicohténcatl, felismerték a spanyolok katonai erejét és stratégiai lehetőséget láttak bennük az aztékok ellen.[29][28]

A szövetség létrejötte után a tlaxcaltecák több ezer harcost bocsátottak Cortés rendelkezésére. Történészek szerint minden spanyolra 10-15 őslakos harcos jutott a későbbi hadjáratokban. Ez a szövetség lett az azték birodalom bukásának kulcsa.[30][25]

Az első találkozás Moctezumával

1519 november 8.-án történt az első találkozás Moctezuma II-vel Tenochtitlánban. A Huey Tlatoani kezdetben békésen, sőt tisztelettel fogadta a spanyolokat. A krónikák szerint Moctezuma talán Quetzalcoatl isten visszatértének hitte őket, vagy legalábbis isteni küldötteknek tekintette a spanyolokat.[26][31][32]

Cortés ügyesen kihasználta ezt a helyzetet és hamarosan foglyul ejtette Moctezumát saját palotájában. Ez azonban nem 1519 novemberében történt, ahogy Cortés állította, hanem csak 1520 májusában, amikor a nyílt konfliktus már kitört.[33]

Hernán Cortés és II. Moctezuma azték uralkodó történelmi találkozásának ábrázolása az 1519-es spanyol hódítás idején.

A Templo Mayor mészárlása: A konfliktus kiéleződése

1520 tavaszán Cortés kénytelen volt elhagyni Tenochtitlánt, hogy szembeszálljon Pánfilo de Narváez expedíciójával, aki Diego Velázquez parancsára jött Cortés elfogására. Távollétében Pedro de Alvarado vezetése alatt maradt a spanyol helyőrség.[34]

A tragédia 1520 május 20.-án következett be, a Tóxcatl ünnep során, amely Tezcatlipoca istennek volt szentelve. Alvarado engedélyezte ugyan az ünnepet, de amikor a ceremónia a csúcspontjához ért, spanyol katonák körülvették a Templo Mayor udvarát és lemészárolták a fegyvertelen ünneplőket. A források szerint több százan haltak meg, köztük a mexikák vezető nemesei és papjai.[35][34]

Ez a mészárlás váltotta ki a mexikák döntő felkelését. Az addig viszonylag békés helyzet véget ért, és Tenochtitlán népe fegyvert fogott a spanyolok ellen.[34][35]

Moctezuma halála: Vitatott körülmények

Moctezuma halálának körülményei a mai napig vitatottak. Öt különböző verzió maradt fenn:[33][36]

Cortés verziója: Moctezumát kő találta el a fejét, amikor megpróbálta lecsillapítani népét, és három nappal később belehalt sérülésébe.[36][33]
A “lázadó” mexikák verziója: A mexikák szándékosan kövezték meg uralkodójukat, mert árulónak tartották.[33][36]
Az öngyilkosság verziója: Moctezuma annyira elszomorodott népe elfordulása miatt, hogy megtagadta az ételt és gyógyítást.[33]
Cuauhtémoc mint gyilkos: Későbbi változat szerint az új uralkodó, Cuauhtémoc ölette meg Moctezumát politikai okokból.[33]
A spanyol gyilkosság verziója: Több őslakos és egyes spanyol források szerint maguk a konkvisztádorok ölték meg Moctezumát - megfojtották, megverték vagy leszúrták.[37][33]

A modern történészek többsége az ötödik verziót tartja a legvalószínűbbnek. Moctezuma valószínűleg 1520 június végén halt meg, néhány nappal a “Noche Triste” előtt.[33]

A Noche Triste: A spanyolok menekülése

1520 június 30.-án éjszaka következett be a Noche Triste (“Szomorú Éjszaka”), amikor a mexikák kiűzték a spanyolokat Tenochtitlánból. Cortés és emberei titokban próbáltak kijutni a városból, de felfedezték őket. Az ezt követő csata során a spanyol sereg több mint fele elpusztult, többségük a Texcoco-tó vizébe fulladt a nehéz arany rakománnyal.[38][39][40]

Az azt követő napokban a mexikák folyamatosan üldözték a menekülő spanyolokat és tlaxcalteca szövetségeseiket. A helyzet reménytelennek tűnt Cortés számára.[41][38]

Az Otumbai csata: A döntő fordulat

1520 július 7.-én következett be a Batalla de Otumba, amely méltán számít az egyik legfontosabb ütközetnek az egész hódítás során. A Temalcatitlán síkságon, Otumba közelében a mexikák hatalmas seregei - több tízezer harcos - körülvették Cortés megmaradt erőit.[42][39][41][34]

A mexikák hadait Matlatzincátzin cihuacóatl vezette. A spanyolok helyzete szinte reménytelennek tűnt - számszerű kisebbségben voltak, kimerültek és gyengén felfegyverzettek.[39][38][42][34]

A csata során Cortés személyesen támadott a mexikák főparancsnokára. Juan de Salamanca kapitány segítségével sikerült legyőznie Matlatzincátzint és megszerezniük a mexikák hadi zászlaját. A mexikák, látva vezetőjük halálát és zászlójuk elvesztését, elvesztették harckedvüket és megadták magukat.[43][42][35][34]

Ez a győzelem mentette meg a spanyolokat a teljes megsemmisüléstől és lehetővé tette Cortés számára, hogy elérje Tlaxcalát, ahol biztonságban átszervezhette seregét.[41][34]

A himlőjárvány, a láthatatlan szövetséges

1520 őszén egy láthatatlan szövetséges is csatlakozott a spanyolokhoz: a viruela (himlő). A járvány Pánfilo de Narváez expedíciójával érkezett - állítólag Francisco de Eguía nevű rabszolga hozta magával.[44][45][46][47][48]

A járvány 1520 szeptemberében érte el Tenochtitlánt. Bernardino de Sahagún feljegyzései szerint: “Tepeilhuitl havában (szeptember 10.) kezdődött… Nem tudtak járni; csak feküdtek nyughelyeiken és ágyaikban. Nem tudtak mozdulni; nem tudtak megfordulni; nem tudtak oldalra, hasra vagy hátukra feküdni. Ha megmozdultak, nagyon kiáltoztak”.[45][44]

A járvány 60 napig dúlt Tenochtitlánban és körülbelül a népesség egyharmada halt meg. A halottak között volt Cuitláhuac is, aki Moctezuma utódjaként mindössze 80 napig uralkodott. A járvány különösen a fiatal felnőtt férfiakat sújtotta - pontosan azokat, akik katonai szolgálatra alkalmasak voltak.[46][44][45]

Diego Muñoz Camargo tlaxcalteca krónikás szerint: “a szakadékok és árkok megteltek emberi testekkel”. A járvány nemcsak Tenochtitlánt, hanem az egész Mexikói völgyet sújtotta.[30][45]

Cortés visszatérése és felkészülés

Tlaxcalában Cortés egy évet töltött hadserege újjászervezésével. Ez idő alatt nemcsak új spanyol erősítéseket kapott, hanem kiterjedt szövetséges hálózatot épített ki. A tlaxcaltecákon kívül csatlakoztak hozzá a texcocók, chalcók, xochimilcók, cempoalák és más, aztékok által elnyomott népek.[49][29][30]

A legfontosabb stratégiai döntés a hadihajók építése volt. Cortés Martín López hajóépítő irányításával 13 bergantint készíttetett. Ezeket Tlaxcalában építették fel, majd 60 mérföldön keresztül szárazföldön szállították Texcoco-hoz.[50][51][52]

A bergantínok – a spanyolok titkos fegyvere a tavon

A bergantínok építése nyolc hónapig tartó, hihetetlen mérnöki teljesítmény volt. 40.000 őslakos munkás építette meg a 9100 láb hosszú csatornát (körülbelül 2,8 km), amely 12 láb széles és mély volt, hogy a szárazföldön épített hajókat a Texcoco-tóba juttassa.[51][52]

Ixtlilxóchitl, Texcoco tlahtoani irányította a csatorna építését. A projekt 12 gátat is tartalmazott, amelyeket stratégiai pontokon építettek fel a víz szintjének szabályozására. 1521 április 28.-án ünnepélyes szentmise keretében bocsátották vízre a hajókat.[51]

Minden bergantín 25 embert szállított, 6 íjásszal és arkebuszossal. Ezek a hajók döntő előnyt biztosítottak a spanyoloknak a mexikák ezernyi kanoéjával szemben.[50]

A Tenochtitlán elleni végső ostrom

Az ostrom kezdete

Az ostrom 1521 május 26.-án kezdődött és augusztus 13.-áig tartott - összesen 79 napig. Cortés háromirányú támadást tervezett: Pedro de Alvarado nyugatról (Tacuba), Gonzalo de Sandoval keletről (Iztapalapa), és Cristóbal de Olid délről (Coyoacán) támadott.[53][54][49][50]

Az első lépés a Chapultepec vízvezeték elpusztítása volt május 26-án, amely elvágta a város édesvíz-utánpótlását. A bergantínok uralták a tavat és megakadályozták az utánpótlás-szállítást.[54][50]

A fokozatos előretörés

Az ostrom stratégiája a középkori kastélyi hagyományokon alapult, amelyeket Cortés a gránádai háborúból ismert. A spanyolok fokozatosan szűkítették a kört, házról házra, negyedről negyedre haladva előre. Minden elfoglalt területet megtisztítottak és lerombolták, hogy megakadályozzák a mexikák visszatérését.[53][50]

A mexikák kétségbeesett ellenállást tanúsítottak. Barrikádokat építettek, mélyebb csatornákat ástak, és nagy köveket helyeztek el a tereken, hogy megnehezítsék a spanyol lovasság mozgását. Sőt, lyukakat vágtak a falakba, hogy könnyebben mozoghassanak és ne lehessenek lovasok által üldözhetők.[50]

Az utolsó hetek

Július 25.-re a spanyolok elfoglalták Tlatelolco nagy piacát és templomát, és így már az egész várost ellenőrizték, kivéve egy kis ellenállási góc területét. A mexikák helyzete reménytelen volt - éhínség, a tiszta víz hiánya és a folyamatos támadások következtében sokan dezertáltak vagy megadták magukat.[50]

Az utolsó csata Tlatelolcóban zajlott, ahol Cuauhtémoc, az utolsó tlatoani menekülés közben esett fogságba. 1521 augusztus 13.-án Tenochtitlán végleg elesett.[30][49][50]

A hódítás következményei

A hódítás során a mexikák több tízezer embert veszítettek. A spanyolok fejeket vágtak le foglyaikról és kiállították őket a tzompantlikra, hogy megfélemlítsék ellenségeiket - ezzel saját módszereiket fordítva a mexikák ellen.[30][50]

A városból menekülő civileket a szövetséges őslakos seregek támadták meg és fosztották ki. A győzelem után hatalmas kincsrablás kezdődött, amely finanszírozta a spanyolok további amerikai expedícióit.[55][30][50]

Miért volt mérföldkő a spanyol hódításban?

Stratégiai és szimbolikus jelentőség

Az azték birodalom bukása többszörösen is mérföldkő volt a spanyol Amerika-hódításban. Politikailag Tenochtitlán volt Mezoamerika legnagyobb és legbefolyásosabb hatalmi központja - bukásával az egész régió politikai rendszere összeomlott.[55][30][50]

Gazdaságilag a birodalom hatalmas kincseket rejtetett. Az aranyat és ezüstöt, amit a spanyolok zsákmányoltak, finanszírozta a további expanziós törekvéseket Dél-Amerikában. A vazallus államok adórendszere mintául szolgált a későbbi gyarmati adminisztrációhoz.[56][55][50]

Pszichológiai és kulturális hatás

A hódítás pszichológiai hatása óriási volt. Egy látszólag legyőzhetetlen birodalom bukása bizonyította, hogy a spanyol fegyverek és taktikák minden amerikai civilizáció ellen eredményesek. Ez elbátorította a konkvisztádorokat a további expedíciókhoz.[57][55]

Kulturális értelemben a bukás a kereszténység és az európai kultúra terjesztésének jelképévé vált. A templomok lerombolása és keresztény templomok építése a pogány vallások feletti győzelmet jelentette a spanyol felfogás szerint.[56][57]

Tömeges demográfiai és társadalmi változások

A hódítás demográfiai katasztrófa volt az őslakos népesség számára. A hozott európai betegségek (himlő, tífusz) tovább pusztították a lakosságot - a XVI. században a mexikói őslakos népesség fele elpusztult. Ez megkönnyítette a spanyol gyarmatosítást.[58][56]

A keveredés folyamata megkezdődött: spanyolok, őslakosok és később afrikai rabszolgák keveredéséből új társadalmi rétegek alakultak ki. Ez modellt teremtett a későbbi latin-amerikai társadalmak kialakulásához.[56]

További terjeszkedés

Tenochtitlán elfoglalása geográfiai bázist biztosított a további terjeszkedéshez. Innen indultak a konkvisztádorok Közép-Amerika, majd később Dél-Amerika meghódítására. A mexikói őslakos szövetségesek sok későbbi expedícióban részt vettek.[30][56]

Adminisztrációs szempontból is fordulópont volt: Nueva España (Új-Spanyolország) alkirályság létrehozása 1535-ben modellt teremtett a többi amerikai gyarmat számára. A gyarmati adminisztráció, jogrendszer és gazdasági struktúra innen terjedt tovább.[56][50]

Az azték birodalom bukása tehát valóban mérföldkő volt: nemcsak egy civilizáció végét jelentette, hanem egy új korszak kezdetét, amikor Európa uralma alatt álló Amerika modern történelme megkezdődött. A politikai, gazdasági, kulturális és demográfiai változások, amelyek Tenochtitlán elestével kezdődtek, több mint háromszáz évig meghatározták az amerikai kontinens sorsát.