A Cleveland-i Torso-gyilkosságok: A Kingsbury Run Mészárosa

A nagy gazdasági világválság sötét éveiben Cleveland városa szembesült egyik legborzasztóbb sorozatgyilkossági ügyével. 1935 és 1938 között egy ismeretlen elkövető, akit “Kingsbury Run Mészárosa” vagy “Cleveland-i Torso-gyilkos” néven emlegettek, legalább tizenkét ember brutális meggyilkolásáért volt felelős. Az áldozatokat mind lefejezték és darabokra vágták, testeiket pedig a város legszegényebb negyedében, a Kingsbury Run területén dobták el. Ez az ügy a mai napig megoldatlan, és Amerika egyik leghírhedtebb ismeretlen sorozatgyilkosa marad.

Cleveland Torso-gyilkosságok nyomozói helyszínelés során vizsgálják a csontvázmaradványokat Kingsbury Run területén Nyomozók csontvázmaradványokat vizsgálnak a helyszínen a Cleveland-i Torso-gyilkosságok nyomozása során.

A rettegés kezdete: az első áldozatok felfedezése

1935 szeptember 23-án egy iskolás fiú különös felfedezést tett Kingsbury Run-ban, amikor két férfi lefejezett holttestére bukkant. Az első Edward Anthony Andrassy volt, aki 29 évesen vesztette életét. Andrassy ápólóként dolgozott a Cleveland City Hospital pszichiátriai osztályán, de mellette kétes hírű személyiség volt, aki gyakran forgolódott a város kriminális köreiben. Testét meztelenül találták meg, csuklóin kötélnyomokkal, ami arra utalt, hogy a gyilkos hosszabb ideig fogva tartotta áldozatát.[1]

A második holttest az első azonosítatlan áldozat volt, John Doe I, akinek csak annyit tudtak megállapítani, hogy körülbelül 40 éves férfi lehetett. Mindkét test lefejezve és szakszerűen feldarabolva hevert a gazos területen. Ez volt a kezdete annak a rémálomnak, amely négy évig tartotta rettegésben Cleveland lakosságát.[1]

A gyilkos módszerei és jellegzetességei

A Cleveland-i Torso-gyilkos rendkívül módszeres és szakértő módon járt el áldozataival. A gyilkos minden egyes áldozatát lefejezték, és gyakran darabokra vágták, néha a törzset félbe vágva vagy a végtagokat levágva. A férfi áldozatok többségét kiherélték. A boncolások során megállapították, hogy a lefejezések és a feldarabolás sebészi precizitással történtek, ami arra utalt, hogy az elkövető jelentős anatómiai ismeretekkel rendelkezett.[1][2]

A gyilkos módszereinek jellegzetességei:

Lefejezés: Minden áldozatot lefejeztek, gyakran a nyakcsigolya meghatározott pontjainál
Feldarabolás: A testeket szakértő módon vágták szét az ízületeknél
Vér eltávolítása: Sok áldozatot teljesen kivérezettek
Kémiai kezelés: Egyes áldozatok bőrét kémiai anyagokkal kezelték, ami vörössé, keménnyé és bőrszerűvé tette[1]
Szállítás: A legtöbb áldozatot máshol ölték meg, majd szállították a lelőhelyekre[1]

Peter Merylo rendőrfőhadnagy, aki hat évig dolgozott az ügyön, úgy jellemezte a gyilkost, mint hidegen hatékony és kíméletlenül következetes hóhért, amikor gyilkolási hangulatba került. A szakértelem és kegyetlenség kombinációja miatt a nyomozók arra következtettek, hogy az elkövető orvosi vagy anatómiai háttérrel rendelkezhet.[2]

Térkép a Cleveland Torso-gyilkosságok 12 áldozatának lelőhelyeivel Kingsbury Run területén 1934-1938 között Térkép a Cleveland-i Torso-gyilkosságok helyszíneivel és dátumaival Kingsbury Run-ban az 1930-as években.

Az áldozatok teljes listája és történeteik

Sz.	Név (ha ismert)	Nem	Becsült életkor	Lelés helye és dátuma	Azonosítás	Különös jellemzők
1	Lady of the Lake	nő	~30	1934. szeptember 5., Euclid Beach (lehetséges)	nem	csak alsótest került elő
2	Edward Andrassy	férfi	29	1935. szeptember 23., Kingsbury Run	igen	lefejezett, megkötözött
3	John Doe I	férfi	~40	1935. szeptember 23., Andrassy mellett	nem	lefejezett
4	Florence Polillo	nő	42-44	1936. január 26., East 20th Street	igen	testrészek, fej hiányzik
5	John Doe II („Tetovált férfi”)	férfi	~20-30	1936. június 5., Kingsbury Run	nem	hat tetoválás
6	John Doe III	férfi	~30-40	1936. július 22., Big Creek	nem	csak felsőtest, nyugati oldal
7	John Doe IV	férfi	~40-50	1936. augusztus 10., Kingsbury Run	nem	vesék, gyomor eltávolítva
8	Jane Doe I	nő	~25-35	1937. február 23., Lake Erie part	nem	csak törzs került elő
9	Rose Wallace (Jane Doe II)	nő	~40	1937. június 6., Lorain-Carnegie híd	részben	fogászati azonosítás
10	John Doe V	férfi	~20-30	1937. július 6., Cuyahoga folyó	nem	lefejezve, vágott testrészek
11	Jane Doe III	nő	~30	1938. április 8-május 2., Cuyahoga folyó	nem	morfin kimutatva
12	John Doe VI \& Jane Doe IV	férfi, nő	ismeretlen	1938. augusztus 16., Lake Erie part	nem	fejek Ness irodájánál

[1][3][4]

Az áldozatok történetei

Lady of the Lake - A sorozat első lehetséges áldozata egy fiatal nő volt, akinek alsótestét 1934. szeptember 5-én találták meg az Euclid Beach-nél. Bár sokan nem tartják a sorozat részének, a szakértők szerint a feldarabolás módja hasonlóságokat mutat a későbbi gyilkosságokkal.[1]

Edward Anthony Andrassy a sorozat első hivatalosan azonosított áldozata volt. A 29 éves férfi komplex személyiség volt - nappal ápolóként dolgozott a Cleveland City Hospital pszichiátriai osztályán, éjszaka azonban a város alvilágában mozgott. Gyakran látták homoszexuális bárokban, és kapcsolatban állt prostituáltakkal is. Holttestén található kötélnyomok arra utaltak, hogy a gyilkos hosszabb ideig fogva tartotta, mielőtt megölte volna.[1]

Florence Genevieve “Flo” Polillo (42-44 éves) a sorozat második azonosított áldozata volt, akit 1936. január 26-án találtak meg East 20th Street-en. Polillo pincérnőként dolgozott, de korábban letartóztatták prostitúcióért is. Testét becsomagolva dobták el egy sikátorban, feje azonban soha nem került elő. Polillo esetében a gyilkos különös gondossággal csomagolta be az egyes testrészeket újságpapírba és vászonzsákokba.[3][1]

Florence Polillo Cleveland Torso-gyilkosságok áldozata és a vászonzsákok amelyekben testrészeit találták 1936 Florence Polillo, a Cleveland-i Torso-gyilkos harmadik áldozata, és a vászonzsákok, amelyekben testrészeit találták 1936-ban.

John Doe II, a “Tetovált férfi” az ügy egyik legmegdöbbentőbb áldozata volt. A 20-30 év közötti férfi testét hat jellegzetes tetoválás díszítette: egy “WCG” monogram, egy kupidó nyíllal, egy pillangó, egy horgony “W.C.G.” felirattal, egy “HELEN-PAUL” szerelmi felirat és egy női fej. A tetoválások elhelyezkedése és stílusa alapján a rendőrség azt remélte, hogy könnyen azonosíthatják, ám a kiterjedt nyomozás ellenére személyazonossága máig ismeretlen. A tetoválások fotóit széles körben tették közzé, de egyetlen megbízható beazonosítás sem érkezett.[1]

Rose Wallace (40 éves) prostituáltként dolgozott, és bár fogászati feljegyzések alapján valószínűleg azonosíthatónak tartják, hivatalosan Jane Doe II-ként tartják nyilván. Wallace-t a Lorain-Carnegie híd alatt találták meg 1937. június 6-án. Testét a víz sodorta, ami megnehezítette a bizonyítékok összegyűjtését.[1]

A Jane Doe III szervezetében morfint mutattak ki, ami arra utalhat, hogy a gyilkos kábítószerrel altatta el áldozatát a gyilkosság előtt. Ez az első eset volt, amikor vegyszerek használatára utaló bizonyítékot találtak.[1]

Az utolsó két áldozat, John Doe VI és Jane Doe IV felfedezése volt talán a legdrámaibb. 1938. augusztus 16-án a holttesteket közvetlenül Eliot Ness közbiztonsági igazgató irodája előtt helyezték el, ami egyértelmű kihívásnak és gúnyolódásnak tűnt a rendőrség felé. A fejeket egy kosárban találták meg, ami a gyilkos cinizmusát és merészségét mutatta.[1]

Igazságügyi arcrekonstrukciók Cleveland Torso-gyilkosságok azonosítatlan áldozatairól múzeumi kiállításon A Kingsbury Run gyilkosságok áldozatainak igazságügyi arcrekonstrukciói múzeumi kiállításon, a kapcsolódó ügyiratokkal.

A nyomozás és Eliot Ness szerepe

Eliot Ness, aki korábban az “Érinthetetlenek” vezetőjeként hírnevet szerzett Al Capone elleni harcában, 1935 decemberében lett Cleveland közbiztonsági igazgatója. A torso-gyilkosságok ügye személyes küldetéssé vált számára, különösen azután, hogy a gyilkos nyíltan kihívta őt az utolsó két áldozat irodája elé helyezésével.[1][2]

Nyomozási módszerek és intézkedések:

“Torso Klinika” (1936): Ness összehívta a város vezető rendőreit, anatómusokat és pszichiátriai szakértőket, hogy profilját alkossanak a gyilkosról. A szakértők megállapították, hogy valószínűleg vadász, mészáros vagy orvosi gyakornok lehet, aki jelentős anatómiai ismeretekkel rendelkezik. A profil szerint a gyilkos valószínűleg középkorú fehér férfi, aki magányos és társadalmilag elszigetelt.[5]

Újítások a nyomozásban: Ness bevezette a modern nyomozási technikákat, beleértve a részletes helyszínelést, ujjlenyomat-elemzést és a legújabb fotografálási módszereket. Dr. Samuel Gerber halottkém szoros együttműködésben dolgozott Ness csapatával, és minden áldozaton részletes boncolást végzett.[1]

Rajtaütések és megfigyelés: A rendőrség több mint 9100 embert hallgatott ki a nyomozás során. Ness személyesen vezetett rajtaütéseket a hajléktalantelepeken, és állandó járőrözést rendelt el Kingsbury Run területén.[3][1]

Shantytownok felgyújtása: 1938. augusztus 18-án, miután az utolsó két áldozatot Ness irodája előtt elhelyezték, Ness elrendelte a Kingsbury Run hajléktalantelepek leégetését. 35 rendőr és nyomozó érkezett 11 rendőrautóval, két rendőrbusszal és három tűzoltóautóval, majd lerombolták és felgyújtották a kunyhókat. Ez a drasztikus intézkedés egyszerre volt gyakorlati - a lehetséges tanúk és gyanúsítottak kitelepítése - és szimbolikus - Ness hatalmának demonstrálása.[2][6][1]

Eliot Ness közbiztonsági igazgató aki vezette a Cleveland Torso-gyilkosságok megoldatlan nyomozását 1935-1938 Eliot Ness portréja, aki részt vett a Cleveland-i Torso-gyilkosságok nyomozásában.

A fő gyanúsítottak

Francis Edward “Frank” Sweeney doktor

Dr. Francis Sweeney (1894-1964) volt Ness fő gyanúsítottja. Sweeney első világháborús veterán volt, aki orvosi egységben szolgált és amputációkat végzett a harctéren. A háború után gázmérgezés következtében idegsérülést szenvedett, és alkoholistává vált. Sweeney karrierje fokozatosan hanyatlott, és az 1930-as évekre már nagymértékben lecsúszott.[1][7][8]

Dr Francis Sweeney fő gyanúsított Cleveland Torso-gyilkosságok orvos sebészi tudással Eliot Ness nyomozása Francis Edward “Frank” Sweeney potréja, aki gyanúsított volt a Cleveland-i Torso-gyilkosságokban.

Bizonyítékok Sweeney ellen:

1929-ben sebészeti rezidens volt a Kingsbury Run területén található St. Alexis Kórházban[1]
Orvosi tudása tökéletesen megmagyarázza a gyilkosságok sebészi precizitását[1]
Hazugságvizsgálót “nem sikerült teljesítenie” Leonard Keeler szakértő szerint[7][1]
Miután 1938 augusztusában elmegyógyintézetbe vonult, teljesen megszűntek a gyilkosságok[1]
Az 1950-es évekig folyamatosan küldött gúnyos képeslapokat Nessnek[9][1]

Sweeney kihallgatása: Ness egy luxushotel lakosztályban tartotta fogva Sweeney-t három napig, amíg kijózanodott. A kihallgatáson részt vett Ness, Dr. Royal Grossman bírósági pszichiáter, David Cowles rendőrfőhadnagy és Dr. Leonard Keeler poligráfszakértő. Sweeney nem vallott be semmit, de a poligráfvizsgálat eredménye kétséges volt.[7]

Frank Dolezal

Frank Dolezal (1887-1939) 52 éves clevelandi téglarakó volt, akit 1939. augusztus 24-én tartóztattak le Polillo meggyilkolásának gyanúja miatt. Dolezal korábban együtt élt Polillóval és kapcsolatban állt Andrassy-val és Wallace-szal is. Dolezal esetét azonban súlyos szabálytalanságok övezték.[1][3][10]

Dolezal három beismerő vallomást tett, de később visszavonta őket, állítva, hogy a rendőrök brutálisan bántalmazták. 1939. augusztus 24-én gyanús körülmények között halt meg a Cuyahoga megyei börtönben - állítólag felakasztotta magát egy 170 cm magas kampóról, pedig ő maga 173 cm magas volt. A halotti vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, de sok szakértő szerint meggyilkolták, hogy elhallgattassák.[10]

Dolezalt később posztumusz felmentették a torso-gyilkosságokkal való kapcsolat alól. Halála nagy botrányt kavart, és sokan úgy vélték, hogy bűnbakot csináltak belőle.[3][10]

Frank Dolezal újságcikk Cleveland Torso-gyilkosságok gyanúsított beismerő vallomás 1939 Újságkivágás Frank Dolezalról, a Cleveland-i Torso-gyilkosságok egyik beismerő gyanúsítottjáról, beismerő vallomásának és a nyomozás részleteivel.

A nyomozás eredményei és következtetések

A Cleveland-i Torso-gyilkosságok ügye soha nem nyert megoldást. Annak ellenére, hogy Eliot Ness és csapata évekig dolgozott az ügyön, nem sikerült elegendő bizonyítékot szerezniük egyetlen gyanúsított ellen sem a vádemeléshez.

Nyomozási eredmények:

9100 személy kihallgatása a nyomozás során[1][3]
Két fő gyanúsított: Francis Sweeney és Frank Dolezal
Számos nyom és információ, de konkrét bizonyíték nem volt
A hajléktalantelepek leégetése után megszűntek a gyilkosságok[2]

Peter Merylo elméletei:

Peter Merylo főhadnagy, a nyomozás vezető nyomozója úgy vélte, hogy a gyilkos közlekedő bűnöző lehetett, aki vasúti vagonokban utazott. Ez magyarázza, hogy miért történtek hasonló gyilkosságok Pennsylvania-ban, Illinois-ban és más államokban is a vasútvonalak mentén. Merylo álruhában, hajléktalanként nyomozott hat éven át, hogy ezt az elméletet vizsgálja. Merylo szerint a gyilkos a nagy gazdasági világválság idején országos vándorlásban részt vevő hajléktalan lehetett.[1]

Modern fejlemények:

2024-ben a Cuyahoga megyei halottkém hivatala együttműködésre lépett a DNA Doe Projecttel, hogy genetikai genealógia segítségével azonosítsák az áldozatokat. Már két holttestet exhumáltak: a “Tetoválású férfit” és a hatodik áldozatot. A modern DNS-technológia reményt ad arra, hogy végre azonosíthatóvá válnak az eddig névtelen áldozatok.[1][4]

Cleveland Torso-gyilkosságok idővonal 1934-1938 Kingsbury Run 12 áldozat Eliot Ness nyomozás A Cleveland-i Torso-gyilkosságok idővonala az áldozatok felfedezésével és a nyomozás kulcsfontosságú eseményeivel 1934–1938 között.

Hasonló esetek és kapcsolatok

A Cleveland-i gyilkosságok nem elszigetelt esetek voltak. Hasonló módszerekkel elkövetett gyilkosságok történtek Pennsylvania államban, New Castle-ben és további eseteket dokumentáltak Illinois-ban és Ohio más részein is. Ez megerősítette Peter Merylo elméletét a “közlekedő bűnözőről”.[1]

A Pennsylvania-i esetekben szintén lefejezett és feldarabolt holttesteket találtak, amelyek a clevelandi gyilkosságokhoz hasonló módszerekkel készültek. Ez arra utal, hogy ugyanaz a személy vagy egy hasonló módszereket alkalmazó bűnözői hálózat lehetett felelős a gyilkosságokért.[1]

Örökség és kulturális hatás

A Cleveland-i Torso-gyilkosságok Cleveland legnagyobb megoldatlan rejtélyévé váltak. Az ügy számos könyvet, filmet és művészeti alkotást inspirált, köztük Brian Michael Bendis “Torso” című képregényét és John Peyton Cooke “Torsos” című regényét.[1][5]

Az ügy jelentősége túlmutat a bűnügyi történelem határain - rávilágít a nagy gazdasági világválság társadalmi problémáira, a hajléktalanság és szegénység kérdéseire, valamint a korai kriminalisztikai módszerek korlátaira. Eliot Ness számára ez volt az egyetlen nagy ügy, amit nem sikerült megoldania, ami árnyékot vetett legendás karrierjére.[5][6]

A Kingsbury Run Mészárosa ügy tanulmányozása alapvető fontosságú a kriminológia és a sorozatgyilkosságok vizsgálata szempontjából. Az eset rámutat arra, hogy még a legkifinomultabb nyomozási módszerek is kudarcot vallhatnak, ha a bizonyítékok elégtelenek vagy ha a társadalmi körülmények nem kedveznek a nyomozásnak.

A mai napig tartó rejtély és a modern DNS-technológia alkalmazása azt mutatja, hogy még a legrégebbi bűnügyek is új életre kelhetnek a tudomány fejlődésével. A Cleveland-i Torso-gyilkosságok emléke tovább él, mint az amerikai kriminalisztika egyik legelbűvölőbb és legfélelmetesebb fejezete, amely emlékeztet bennünket arra, hogy vannak bűnök, amelyek talán soha nem nyernek teljes megoldást.