Ed Kemper: A profilozás születése és egy sorozatgyilkos pszichéje

Edmund Emil Kemper III története az egyik legsötétebb fejezet a modern amerikai bűnözés krónikájában. A „Co-ed Gyilkos” néven elhíresült bűnöző 1964 és 1973 között összesen tíz embert ölt meg, köztük saját nagyszüleit, anyját és hat fiatal nőt. Kemper esete azonban nemcsak a gyilkosságok brutális természete miatt különleges, hanem azért is, mert kulcsszerepet játszott az FBI bűnügyi profilozásának fejlesztésében.[1][2][3][4]

A 209 centiméter magas, 145-ös IQ-val rendelkező óriás történetének megértéséhez vissza kell nyúlnunk gyermekkorának traumáihoz és az erőszak iránti korai vonzalmához. Kemper esete rávilágít arra, hogyan alakulhatnak ki és eszkalálódhatnak a pszichopatológiai zavarok, valamint hogy a sorozatgyilkosok tanulmányozása miképpen forradalmasíthatta a modern kriminológiát.[2][1]

Ed Kemper rendőrségi fotója 1973-ban - Co-ed Gyilkos sorozatgyilkos Ed Kemper rendőrségi fotója letartóztatása után 1973-ban. A 209 cm magas, szemüveges férfi nyugodt arckifejezése mögött tíz ember gyilkosa rejtőzött.

A Traumás Gyermekkor: A Gyilkos Formálódása

Edmund Emil Kemper III 1948. december 18-án született Burbankben, Kaliforniában, Clarnell Strandberg és Edmund Kemper Jr. gyermekeként, két lány közé ékelődve középső gyerekként. A III-as utótag a nevében azt jelzi, hogy ő volt a harmadik férfi a családban, aki ezt a teljes nevet viselte – nagyapja volt Edmund Emil Kemper Sr., apja pedig Edmund Emil Kemper Jr.. Az angolszász névadási hagyományban a III, IV, V stb. római számok azt mutatják, hogy a személy pontosan ugyanazt a teljes nevet (keresztnév, középső név és vezetéknév) viseli, mint felmenői a családi vonalban. Ez különbözik a “Junior” (Jr.) és “Senior” (Sr.) utótagoktól, amelyeket kizárólag apa és fia között használnak.[2][1][31][32][33]

Kemper gyermekkora rendkívül traumatikus volt. Szülei, Clarnell és Edmund Jr., viszontagságos kapcsolatban éltek. Apja villanyszerelőként dolgozott, amit Clarnell gyakran “alantas” foglalkozásként emlegetett. Edmund Jr. később azt nyilatkozta, hogy “a háborús öngyilkos küldetések és az atomtesztek semmi sem voltak ahhoz képest, mint Clarnell-lel élni”, és hogy felesége jobban megviselte őt, “mint háromszázkilencvenhat nap és éjszaka a fronton”.[1]

1957-ben szülei szétváltak, majd 1961-ben elváltak. Edmund Sr. második családjával újrakezdte az életét, és Kemper úgy érezte, apja “jobban törődött második családjával, mint velünk”. A válás után Ed édesanyjával és két nővérével Helenában, Montanában élt.[12][1]

Clarnell alkoholista és neurotikus személyiség volt, aki folyamatosan megalázta és bántalmazta fiát. Kemper később így jellemezte anyját: “nagy, csúnya és ügyetlen” valamint “beteg, mérges asszony”. Gyakran bezárta a fiút a pincébe, mert félt, hogy Ed bántani fogja nővéreit, és azt mondta, hogy a fia “igazi különc”. Clarnell azt is állította, hogy azért nem mutat szeretetet fia iránt, mert attól tart, hogy “meleggé változtatja”. Kemper később azt vallotta, hogy anyja azt mondta neki: emlékezteti őt apjára, és soha egyetlen nő sem fogja szeretni.[2][1]

Az anyafiú kapcsolat különösen káros hatását mutatja, hogy Kemper később maga vallotta: „Amikor nyolc-kilenc éves voltam, elkezdtem álmodni és fantáziálni az anyám megöléséről”. Ez a korai gyilkossági fantázia végigkísérte egész életét, és végül valóra is vált.[7][8][9]

Korai figyelmeztető jelek

Kemper gyermekkorában már számos tünet jelezte mentális problémáit. Tíz évesen élve temette el a család macskáját, majd kiásta, lefejezte és a fejét lándzsára tűzte. Tizenhárom évesen megölte a család másik macskáját is, a testrészeit szekrényében tartotta.[1][6]

A fiú játékai is rendkívül zavaróak voltak: levágta nővérei babáinak fejét, és rávette őket, hogy játsszanak vele egy „gázkamra” nevű játékot, amelyben bekötött szemmel egy székre vezették, ahol halálra kínlódást színlelt. Ezek a korai jelek egyértelműen előrevetítették későbbi bűncselekményeit.[6][1]

Ed Kemper letartóztatása - sorozatgyilkos rendőri kísérettel 1973 Kempert rendőrök kísérik a bíróság folyosóján 1973-ban. Hatalmas termete még a kísérőkhöz képest is kirívó volt.

Nyolc vagy kilenc éves korában egy varázslatos show-n látta a guillotine-mutatványt, ahol úgy tűnt, hogy lefejeznek egy fiatal lányt. Kemper később elmondta: “Abban a pillanatban eltávolodtam a valóságtól… a koncepció annyira nyers volt és izgalmas. Azt mondtam, wow, és ez belém ivódott a morbid fascinációmba”. Ez a fejlevágás iránti megszállottság végigkísérte egész életét.[8]

A nagyszülők meggyilkolása: Az első vérengzés

14 éves korában Kemper megszökött anyjától, és apjához akart költözni Van Nuysba, azonban hamar kiderült, hogy apja újraházasodott és van egy mostohafia. Ed úgy érezte, apja nem akarja őt, így végül apai nagyszüleihez került, akik egy tanyán éltek a Sierra Nevada lábánál, North Fork közelében, Kaliforniában.[1][12]

Ed Kemper nagyszülei - Edmund Sr és Maude Kemper áldozatok Edmund Emil Kemper Sr. és Maude Matilda Kemper, akiket unokájuk 1964-ben meggyilkolt.

1964 augusztus 27-én, mindössze tizenöt évesen, Kemper elkövetette első kettős gyilkosságát. A gyilkosság előzménye egy vita volt a nagyanyjával, Maude Matilda Kemperrel. A veszekedés után Kemper egy .22-es kaliberű puskával fejbe lőtte 66 éves nagyanyját a konyhában, majd még kétszer a hátába. Egyes források szerint konyhai késsel is megszúrta nagyanyja holttestét a halála után.[10][11][2]

Amikor nagyapja, 72 éves Edmund Kemper Sr. hazaérkezett, Kemper őt is lelőtte, hogy megakadályozza felesége halálának felfedezését. Amikor a hatóságok megkérdezték a gyilkosságok okáról, Kemper egyszerűen azt válaszolta: „Csak kíváncsi voltam, milyen érzés megölni nagyanyámat”. Ez a hideg, empátia nélküli válasz már ekkor jelezte pszichopatikus természetét.[12][11][2][13]

Következmények és „kezelés”

A bíróság paranoid szkizofréniával diagnosztizálta Kempert, és az Atascadero Állami Kórházba, a bűnelkövetők számára fenntartott intézménybe küldte. Itt Kemper öt évet töltött el, ahol példamutató foglynak tűnt, és még pszichológiai teszteket is végzett más bebörtönzött bűnözőkön.[1][2]

A probléma az volt, hogy Kemper 136-145 közötti IQ-jával képes volt manipulálni a pszichiátereket. Később bevallotta, hogy megtanulta és memorializálta a pszichológiai teszteket, így tudta az elvárt válaszokat adni. 1969-ben, huszonegy évesen szabadon engedték, annak ellenére, hogy a kerületi ügyész ellenezte a döntést.[12][1]

Ed Kemper a bűncselekmény helyszínén - sorozatgyilkos nyomozás Kemper mutatja a rendőröknek, hová dobta áldozatai testrészeit az eldugott, erdős helyszínen.

A Co-Ed Gyilkosságok: 1972-1973

1972 május 7-én, majdnem nyolc évvel nagyszülei meggyilkolása után, Kemper elkezdte felnőttkori gyilkossági sorozatát. Az áldozatok kiválasztása nem volt véletlenszerű – Kemper kifejezetten a „felső középosztálybeli”, ápolt megjelenésű lányokat kereste, nem pedig a „piszkos, büdös, hippis” típusokat.[1][12][2]

Mary Ann Pesce és Anita Luchessa: Az első kettős gyilkosság

1972 május 7-én Kemper Berkeleyben autózott, amikor megpillantott két stoppoló lányt: a 18 éves Mary Ann Pesce-t és Anita Luchessát, akik a Fresno State Egyetem hallgatói voltak. A lányok a Stanford Egyetemre tartottak barátaikhoz látogatóba, és nem sejtették, hogy a barátságosnak tűnő óriás autójába szállva életük utolsó útjára indulnak.[1][12][10]

Kemper közel egy órán át autózott velük, miközben ügyesen irányította az autót egy eldugott, erdős területre Alameda környékén, amelyet a Highway Department-nél végzett munkája során ismert meg. A lányok nem vették észre, hogy Kemper megváltoztatta az irányt.[1]

Az elhagyatott helyen Kemper megbilincselte Pesce-t, miközben Luchessát a csomagtartóba zárta. Később bevallotta, hogy amikor Pesce-re tette a bilincset, véletlenül hozzáért az egyik melléhez, és megzavarodva azt mondta: „Hoppá, elnézést” – mindezt pár perccel azelőtt, hogy meggyilkolta volna.[10][1]

Pesce halála hosszas és brutális volt. Kemper késsel megszúrta majd megfojtotta őt a hátsó ülésen. A lány tudatában volt annak, hogy meg fog halni, és kétségbeesetten próbált védekezni. Miután Pesce meghalt, Kemper hasonló módon ölte meg Luchessát is a csomagtartóban – késsel megszúrva és megfojtva.[14][10][1]

Kemper mindkét holttestet a csomagtartóba rakta és visszahajtott apartmanjába. Útközben egy rendőr megállította kiégett hátsó lámpája miatt, de a rendőr nem vette észre a holttesteket az autóban. Apartmanjában, ahol szobatársa nem volt otthon, Kemper lefényképezte őket és szexuális aktust hajtott végre mindkét meztelen holttesttel. Ezt követően darabokra szedte a testeket és műanyag zacskókba csomagolta őket.[1]

A legmegrázóbb részlet: mielőtt eldobta volna a levágott fejeket a Loma Prieta-hegy közelében, Kemper mindkét fejjel orális szexet végzett. Augusztus folyamán Pesce koponyáját megtalálták a Loma Prieta-hegyen, de Luchessa maradványait soha nem találták meg teljesen.[1]

Aiko Koo: A 15 éves táncművész tragédiája

1972 szeptember 14-én este Kemper következő áldozata egy ártatlan 15 éves koreai származású táncos, Aiko Koo volt. A lány lettországi származású édesanyjával, Skaidrite Rubene-Koo-val és nagyanyjával élt, aki hagyományos koreai balettruhákat varrt számára. Aiko tehetséges táncos volt, aki országszerte turnézott koreai néptánc-előadásokkal, és karriert tervezett ezen a területen.[1][12][15]

Azon az estén Aiko San Franciscóba készült egy táncórára, és anyja kifejezetten megkérte, hogy ne stoppoljon, hanem autóbusszal menjen. Aiko megígérte, de végül lekéste a buszát, és a stoppolás mellett döntött. Anyja később elmondta: „Nem akartam, hogy menjen azon az estén. Nem vagyok médium, de féltettem. Olyan gyönyörű volt azon az estén”.[16][15][1]

Kemper felvette a lányt, és ismét egy eldugott, elhagyatott útra hajtott. Ott fegyvert fogott Aiko-ra, majd véletlenül kizárta magát az autóból. A lány – talán a sokkból vagy a félelemből – visszaengedte Kempert az autóba, annak ellenére, hogy a fegyver bent volt.[10][1]

Aiko halála különösen lassú és félelmetes volt. Kemper elkezdte fojtogatni saját sálával, mígnem a lány eszméletét vesztette. Ezután megerőszakolta az eszméletlen lányt az autó mellett a földön, majd újra megfojtotta, ezúttal végezve vele. Aiko tudatában lehetett annak, mi történik vele, mielőtt végleg elveszítette eszméletét.[11][14][10]

Kemper Aiko holttestét a csomagtartóba rakta, majd elment egy közeli bárba inni néhány italt. Később bevallotta: „Amikor kiléptem a bárból, kinyitottam a csomagtartót, és csodáltam a fogásomat, mint egy halász”. Ezután hazavitte a holttestet, szexuális aktust hajtott végre vele, majd feldarabolta és eldobta a testrészeket. Aiko testrészeit soha nem találták meg.[12][7][1][10][11]

Aiko anyja a rendőrséghez fordult és több száz szórólapot helyezett ki amelyen információt kért, de nem kapott választ. „Aiko hozzájárult az élethez” – mondta anyja később csendesen, de meggyőződéssel. „Ő táncos volt, és sokszor táncolt, sok ember előtt. Így akarjuk, hogy emlékezzenek rá”.[15][1]

Morbid részlet: másnap, szeptember 15-én, Kemper megjelent egy meghallgatáson, ahol pszichiáterek arról döntöttek, hogy ajánlják kiskorúkori gyilkossági nyilvántartásának törlését – miközben Aiko holtteste még az apartmanjában hevert.[7][12]

Cindy Schall: A fej az anyja kertjében

1973 január 7-én, miután visszaköltözött anyjához, Kemper a Cabrillo College campusán autózott, amikor felszedett egy 18 éves stoppoló hallgatót, Cynthia Ann „Cindy” Schallt.[1][17][7]

Kemper egy erdős területre vezette, ahol .22-es kaliberű pisztollyal fejbe lőtte a lányt, azonnal megölve őt. Cindy halála gyors volt – nem szenvedett sokáig. Kemper a holttestet a csomagtartóba rakta, és anyja házához hajtott, ahol egy szekrényben rejtette el a testet egy éjszakára.[17][10][14][1]

Amikor anyja másnap reggel munkába ment, Kemper szexuális aktust hajtott végre Schall holttestével, majd levágta a fejét, és feldarabolta a testét anyja fürdőkádjában. A golyót is eltávolította a fejből, hogy ne lehessen azonosítani.[1][17]

A legmegrázóbb részlet: Kemper több napig megtartotta Schall levágott fejét, rendszeresen orális szexuális aktusokat végrehajtva vele. Végül eltemette a fejet anyja kertjében, felfelé nézve az anyja hálószobájának ablaka felé. „Anyám mindig azt akarta, hogy az emberek felnézzenek rá” – magyarázta később.[16][17][1]

Kemper olyan magabiztos lett, hogy a lefejezést éjjel, anyja háza előtt végezte, miközben anyja és a szomszédok otthon voltak, a lámpák égtek, és a függönyök széthúzva voltak. „Egyre könnyebb lett. Egyre jobb lettem benne. Egyre kevésbé voltam észrevehető. Elkezdtem fitogtatni ezt a láthatatlanságot”.[17]

Schall testének többi részét egy szikláról dobta le. A következő néhány hét során mindent megtaláltak, kivéve Schall fejét és jobb kezét. Egy patológus megállapította, hogy Schall testét elektromos fűrésszel vágták szét.[1][34]

Rosalind Thorpe és Alice Liu: A kettős kivégzés

1973 február 5-én, egy újabb heves veszekedés után anyjával, Kemper újra áldozatok után nézett. Akkoriban a Santa Cruz-i egyetemistákat már figyelmeztették, hogy csak olyan autókba szálljanak be, amelyeken egyetemi matrica van. Kemper anyja a UC Santa Cruzban dolgozott, így könnyen szerzett egy matricát.[1][12][7][6]

Kemper a campuson találkozott a 23 éves Rosalind Heather Thorpe-val és a 20 éves Alice Helen „Allison” Liu-val. Thorpe épp egy előadásról jött ki, és beszállt az első utasülésre. Azt hitte, hogy Kemper is egyetemista. Barátságosan csevegtek, miközben Kemper vezetett. Röviddel ezután Kemper megpillantotta Liu-t – akit „kis kínai lányként” írt le – ahogy stoppolni próbál. Kemper megállította autóját, Liu beszállt a hátsó ülésre.[10][6][1]

Nem sokkal később Kemper lelassított, majd .22-es pisztollyal fejbe lőtte Thorpe-ot. Thorpe halála valószínűleg azonnali volt. Kemper ezután Liu felé fordult, aki rémülten kuporgott a hátsó ülésen. Az első két lövése elhibázta a rémült lányt, de a harmadik golyó eltalálta halántékán. Liu még néhány másodpercig élhetett, mielőtt meghalt volna – tudatában lehetett annak, mi történik.[6][14][1][10]

Kemper takarókba csavarta a holtesteket, és visszavitte őket anyja házához. Ezúttal az autóban fejezte le őket, majd a fejetlen holttesteket vitte be anyja házába, ahol szexuális aktust hajtott végre velük. Másnap reggel feldarabolta a testeket, eltávolította a golyókat az azonosítás megakadályozására, és eldobta a maradványokat.[1][6]

Egy hét múlva egyes maradványokat megtaláltak az Eden Canyonban, márciusban pedig további részek kerültek elő az 1-es út közelében.[6][1]

Amikor megkérdezték Kempert, miért fejezi le áldozatait, így válaszolt: „A fejjel kapcsolatos fantáziák olyanok voltak, mint egy trófea. Tudod, a fej az, ahol minden van: az agy, a szemek, a száj. Ez maga az ember. Emlékszem, gyerekként azt mondták nekem: ha levágod a fejet, a test meghal. A test semmi a fej levágása után… nos, ez nem egészen igaz, sok minden marad a lány testében fej nélkül is”.[1]

Ed Kemper áldozatai - Co-ed Gyilkos hat egyetemista áldozata Kemper hat egyetemista áldozata: Mary Anne Pesce, Anita Luchessa, Aiko Koo, Cindy Schall, Alice Liu és Rosalind Thorpe. Fiatal nők, akiknek életét brutálisan kioltotta.

Ed Kemper gyilkosságainak időrendje: 1964-ben nagyszülei meggyilkolása (kék), 1972-1973-ban hat egyetemista (piros), végül anyja és barátnője (zöld).

A végső leszámolás: Anyja meggyilkolása

1973 április 20-án, nagypénteken, Kemper végre megvalósította gyermekkori fantáziáját: megölte anyját, Clarnell Strandberget. Az 52 éves nő egy buliból ért haza, és rövid, kellemetlen beszélgetést folytatott fiával.[12][7][9]

Clarnell az ágyában feküdt és olvasott, amikor Kemper belépett a szobájába. „Biztos egész éjjel fel akarsz maradni és beszélgetni” – mondta az anya. „Nem, jó éjszakát” – válaszolta Kemper.[1]

Kemper megvárta, míg anyja elaludt, majd visszasurrant a szobájába, hogy egy kalapáccsal agyonverje és zsebkéssel elvágja a torkát. Ezután lefejezette és „megalázta a holttestét”, ahogy egy 1984-es interjúban fogalmazott.[10][14][9][1]

Kemper a fejet egy polcra tette, és egy órán át üvöltött rá, majd dartnyilakkal dobálta, végül összetörte az arcát a kalapáccsal. Kitépte a nyelvét és a gégéjét, és a hulladékdarálóba dobta. A hulladékdaráló azonban nem tudta felőrölni a kemény hangszalagokat, és visszaköpte a szöveteket a mosogatóba. „Ez megfelelőnek tűnt, tekintve, hogy mennyi éven át kiabált és üvöltözött velem” – mondta később Kemper.[7][9][1][10]

„Világos volt számomra, hogy anyám hangjának meg kell halnia, még akkor is, ha ő már halott volt” – magyarázta Kemper. Ez a szimbolikus cselekedet mutatta, mennyire mérgező volt számára anyja állandó kritikája és megalázása.[9]

Az utolsó áldozat: Sally Hallett

Kemper elrejtette anyja holttestét egy szekrényben, majd elment inni egy közeli bárba. Amikor visszatért, felhívta anyja legjobb barátnőjét, a 59 éves Sara „Sally” Hallettet, és meghívta vacsorára és filmezésre.[1][7][6][18]

Amikor Hallett megérkezett, Kemper megfojtotta őt. Hallett valószínűleg küzdött az életéért néhány percig, mielőtt meghalt volna. Kemper Hallett holttestét is egy szekrénybe rejtette, majd egy éjszakán át a két holttest társaságában töltötte az időt.[10][7][6][14]

Húsvétvasárnap, 1973. április 22-én Kemper elhagyta Santa Cruzt és 28 órán át megszakítás nélkül vezetett Pueblo-ba, Coloradóba, koffein tablettákat szedve, hogy ébren maradjon az 1600 kilométeres útvonalon. Három fegyvere és több száz tölténye volt az autójában, és úgy hitte, hogy aktív hajtóvadászat célpontja.

Miután Pueblo-ban megérkezve nem hallott semmilyen hírt a rádióban anyja és Hallett meggyilkolásáról, talált egy telefonfülkét és felhívta a rendőrséget. Bevallotta anyja és Hallett meggyilkolását, de a rendőrség nem vette komolyan, és azt mondták neki hívjon vissza később. Néhány órával később Kemper újra telefonált, egy általa személyesen ismert tisztet kért a telefonhoz. Bevallotta ennek a tisztnek anyja és Hallett meggyilkolását, majd megvárta, amíg a rendőrség megérkezik és letartóztatja. Elfogásakor Kemper a hat egyetemista meggyilkolását is bevallotta.[12][6][1]

Ed Kemper áldozatainak részletes áttekintése

Név	Kor	Dátum	Kapcsolat	Módszer	Szenvedés	Sorsuk
Maude M. Hughey Kemper	66	1964. aug. 27.	Nagyanya (apai)	.22-es puska fejlövés, hátba 2 lövés, poszt-mortem szúrás	Azonnali halál	Csontvázleletek
Edmund Emil Kemper Sr.	72	1964. aug. 27.	Nagyapa (apai)	.22-es puska lövés	Azonnali halál	Csontvázleletek
Mary Anne Pesce	18	1972. máj. 7.	Egyetemista (Fresno State)	Megbilincselés, késelés, fojtogatás	Hosszú szenvedés, tudatában volt halálának	Koponya megtalálva, levágott fej szexuális eszköz, test eldobva
Anita Luchessa	18	1972. máj. 7.	Egyetemista (Fresno State)	Csomagtartóban késelés, fojtogatás	Hosszú szenvedés bezárva	Soha nem találták meg teljesen, levágott fej szexuális eszköz
Aiko Koo	15	1972. szept. 14.	Középiskolás táncművész	Fojtogatás sállal eszméletvesztésig, nemi erőszak, újra fojtogatás halálra	Lassú, tudatában volt, újraéledt és újra megölték	Sok testrész soha nem került elő, feldarabolva eldobva
Cynthia Ann ‘Cindy’ Schall	18	1973. jan. 7.	Egyetemista (Cabrillo College)	.22-es pisztoly fejlövés	Azonnali halál	Fej napokig tartva orális szexhez, kertben eltemetve, test fűrésszel darabokra vágva
Rosalind Heather Thorpe	23	1973. feb. 5.	Egyetemista (UC Santa Cruz)	.22-es pisztoly fejlövés	Azonnali halál	Autóban lefejezve, fejetlen testtel szexuális aktus, darabokra vágva eldobva
Alice Helen ‘Allison’ Liu	20	1973. feb. 5.	Egyetemista (UC Santa Cruz)	.22-es pisztoly halántéklövés (3. lövésnél talált)	2 lövés elkerülte rémült állapotban	Autóban lefejezve, fejetlen testtel szexuális aktus, darabokra vágva eldobva
Clarnell Elizabeth Strandberg	52	1973. ápr. 21.	Anyja	Kalapács agyonverés alvás közben, torkát elvágva	Valószínűleg felriadt, rövid szenvedés	Lefejezés, nyilakkal dobálás, arc összetörése, nyelv és gége hulladékdarálóban
Sara B. ‘Sally’ Hallett	59	1973. ápr. 21.	Anyja legjobb barátnője	Fojtogatás karral	Néhány perces küzdelem	Szekrényben elrejtve, egy éjszakán át Clarnell holttestével

A Tárgyalás és az ítélet

1973 őszén került sor Kemper tárgyalására. Védői azt állították, hogy Kemper őrültség miatt nem bűnös, de három bíróság által kirendelt pszichiáter tanúskodott, hogy jogilag beszámítható. A kéthetes tárgyalás alatt Kemper csuklóját megvágva kétszer kísérelt meg öngyilkosságot.[7][12][6][1]

Az esküdtszék öt óra tanácskozás után 1973. november 8-án mind a nyolc gyilkosság vádpontjában bűnösnek találta. Kemper a halálos ítéletet kérte bűntetteiért, sőt “halált kínzással” kért. Azonban mivel Kalifornia Legfelsőbb Bírósága moratóriumot rendelt el a halálbüntetésre, ehelyett nyolc egymást követő életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amelyeket egyidejűleg kell letöltenie.[12][7][1]

A profilozás forradalma: Kemper szerepe az FBI fejlesztésében

Ed Kemper esete nemcsak brutális bűntetteinek köszönhetően vált legendássá, hanem azért is, mert kulcsszerepet játszott a modern kriminálpszichológia és bűnügyi profilozás kialakulásában.[3][4]

Az FBI Behavioral Science Unit kezdetei

Az 1970-es években az FBI Behavioral Science Unit (Viselkedéstudományi Egység) még csak kezdetleges volt, és sokak „B.S. Unit” (bullshit unit) gúnynévvel illették. John Douglas és Robert Ressler, a profilozás úttörői, egy radikális új megközelítést választottak: úgy döntöttek, hogy közvetlenül a sorozatgyilkosokkal beszélgetnek, hogy megértsék gondolkodásukat.[3][4][19]

Kemper volt az első sorozatgyilkos, akivel Douglas interjút készített. Douglas elmesélte: “A művész megértéséhez meg kell nézned a műalkotást. El kellett mennünk és beszélnünk kellett… a szakértőkkel. És kik a szakértők? A szakértők azok az emberek, akik elkövették ezeket a bűnöket, akik börtönben ülnek. Unatkoznak; soha senki nem beszélt velük. Tehát menjünk be és készítsünk ezeket az interjúkat”.[4][35][3]

Ann Burgess, a Bostoni College professzora és az FBI Viselkedéstudományi Egység tanácsadója elmondta, hogy Kemper “kiterjedt” átiratai “meghatározták a hangulatot” a tanulmányukhoz. A 36 gyilkos közül, akiket interjúvoltak, Kemper volt a “legartikultabban beszélő”.[3]

Kemper Hozzájárulásai

Kemper rendkívül részletes betekintést nyújtott gondolkodásmódjába, “vadászati” módszerébe és motivációiba. Douglas és Ressler ezeket az információkat felhasználva:[4]

Meghatározták a gyilkosok három kategóriáját: sorozatgyilkosok, tömeggyilkosok és sorozatos gyilkosok[3]
Kifejlesztették a bűnelkövetői profilokat, amelyeket új, megoldatlan ügyekre alkalmaztak[3]
Megtanulták azonosítani a gyilkosok “M.O.”-ját (modus operandi - hogyan ölnek) és “aláírásukat” (mit tesznek szexuális késztetéseik kielégítéséhez)[4]

Douglas később képes volt csak a helyszín alapján festeni egy képet a gyanúsítottról - életkorától, foglalkozásától, megjelenésétől egészen addig, hogy beszédhibája van-e.[4]

A veszélyes találkozó

Az egyik leghíresebb történet Ressler harmadik, egyedül végzett interjújából származik. Miután órákig beszélgetett Kemperrel egy zárt cellában, Ressler megnyomta a csengőt, hogy kiengedjék, de senki sem jött. Kemper észrevette Ressler aggodalmát és felállt, demonstrálva hatalmas testméretét: „Ha megvadulnék itt, elég nagy bajban lennél, nem igaz? Lecsavarnám a fejed, és az asztalra tenném, hogy köszöntse az őrt, amikor ide jön”.[19][21][22]

Ressler hidegvérrel válaszolt, és párbeszédbe bocsátkozott Kemperrel, amíg végül megérkezett az őr. Kemper ekkor azt mondta: „Tudod, hogy csak vicceltem, ugye?”. Ez az eset után az FBI megtiltotta, hogy ágenseik egyedül interjúzzanak sorozatgyilkosokkal.[23][21]

A profilozás alapjai

Kemper interjúi alapvető fontosságúak voltak a kriminálpszichológia fejlesztésében. Ann Burgess professzor szerint Kemper „kiterjedt” válaszai „megadták az alaphangot” a tanulmánynak, és a 36 meginterjúvolt gyilkos közül ő volt a „legartikuláltabb”.[3][4]

Douglas és csapata három kategóriát definiált:[3]

Sorozatgyilkosok: három vagy több ember megölése hűlési periódusokkal
Tömeggyilkosok: négy vagy több ember megölése egy eseményen belül
Sorozatos gyilkosok: menekülő státuszban lévők, akik útközben ölnek

Douglas szerint minden erőszakos bűnöző három fő személyiségjeggyel rendelkezik: manipuláció, dominancia és kontroll. Ez a háromszög vált a profiler munka alapjává.[24]

Robert Ressler FBI ügynök - bűnügyi profilozás úttörője Ed Kemper interjú Robert K. Ressler FBI-ügynök, aki John Douglas-szal együtt kidolgozta a modern bűnügyi profilozást. Kemper volt az első sorozatgyilkos, akivel interjút készítettek.

Pszichológiai portré: A tökéletes pszichopata

Kemper esetét részletesen tanulmányozva világossá válik, hogy miért vált olyan értékes kutatási alanyává a kriminálpszichológusok számára. Személyisége a pszichopátia klasszikus jegyeit mutatta, miközben rendkívül magas intelligenciáját arra használta fel, hogy manipulálja környezetét.[1][2][25]

Intelligencia és manipuláció

Kemper IQ-ja 145 volt, ami jelentősen meghaladja az átlagot. Ezt az intelligenciát arra használta, hogy elkerülje a gyanút és manipulálja a hatóságokat. Barátságot ápolt a helyi rendőrökkel, akik között „Big Ed” becenéven volt ismert. Gyakran ivott velük a helyi bárokban, és beszélgettek a „Co-ed Gyilkos” ügyéről – nem tudva, hogy a keresett bűnözővel ülnek egy asztalnál.[1][2]

Empátia hiánya és szadizmus

Kemper teljes mértékben nélkülözte az empátiát áldozataival szemben. Gyilkosságai után gyakran úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna, sőt egy alkalommal még a holttestet a csomagtartóban tartva ment el inni egy bárba.[1][2]

A lefejezéssel való megszállottsága különösen zavaró aspektusa volt bűntetteinek. Kemper szerint: „A fej a legfontosabb… ott van az agy, a szem, a száj. Ez maga az ember”. Ez a fetisizálás vezérelte szexuális fantáziáit és cselekedeteit.[1]

Anyagyűlölet és szurrogátumok

Kemper maga ismerte be, hogy áldozatai szurrogátumai voltak igazi céljának: anyjának. „Gyakran az anyámmal való veszekedések után kerestem áldozatokat” – vallotta. Ez a pszichológiai dinamika központi szerepet játszott motivációjában.[1]

Börtönévek és örökség

Kemper 1973. november 8-án nyolc ember meggyilkolásáért életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Bár eredetileg halálbüntetést kért magára, Kaliforniában éppen akkor függesztették fel a kivégzéseket.[12][2]

A börtönbeli évek

Kemper több mint ötven éve raboskodik a vacaville-i California Medical Facility-ben. Börtönévei során példamutató foglynak bizonyult: vezetett egy programot, amelyben rabok könyveket olvastak fel vak emberek számára, és több ezer órát töltött felolvasással.[12][26]

2016-ig több mint 40 évig nem voltak fegyelmi problémái. Első szabálysértését 2016-ban követte el, amikor nem adott vizeletmintát. 2022-ben azonban egy súlyosabb incidens történt: amikor ápolók segítettek neki az ágy- és pelenkacserénél, Kemper megtapogatott egy női dolgozót. Ezt szexuális zaklatásnak minősítették.[27][12]

Feltételes szabadlábra helyezési kérelmek

Kemper 1979 óta jogosult feltételes szabadlábra helyezésre, de tizenkétszer utasították el kérelmét. Legutóbbi, 2024 júliusi meghallgatásán nem is volt hajlandó megjelenni.[12][26][27]

A 2024-es pszichiátriai értékelés „magas kockázatúnak” minősítette őt az újbóli bűnelkövetés szempontjából. Santa Cruz kerületi ügyésze, Jeff Rosell hangsúlyozta, hogy „Ed Kemper továbbra is veszélyes. Magas kockázatot jelent” és „kezeletlen. Lényegében ugyanaz, mint amikor bekerült”.[26][12]

A 75 éves Kemper egészségi állapota rossz: diabéteszben szenved, sztrókja volt, szívbetegség miatt pacemakere van, és kerekesszékhez kötött. Bal lábujját is amputálni kellett. Következő feltételes szabadlábra helyezési meghallgatására 2031-ben kerül sor, amikor 82 éves lesz.[12][26]

A Netflix „Mindhunter” sorozat

Cameron Britton alakításában Kemper kulcsszereplője volt a Netflix „Mindhunter” sorozatának, amely Douglas és Ressler munkásságát dolgozza fel. A sorozat hozzájárult ahhoz, hogy a nagyközönség megismerkedjen a bűnügyi profilozás történetével.[2]

Tudományos örökség

Kemper esete továbbra is tananyag a kriminológiai és pszichológiai képzésekben világszerte. Interjúi alapvető forrásanyagot jelentenek a pszichopatológia és a sorozatgyilkosság kutatásában.[3][4][28][29]

Az FBI Behavioral Analysis Unit jelenlegi formájában részben Kemperrel és hozzá hasonló bűnözőkkel készített interjúknak köszönheti létrejöttét. A modern profilozási technikák, amelyeket ma már rutinszerűen alkalmaznak megoldatlan bűnügyek felderítésében, nagymértékben támaszkodnak arra a tudásra, amelyet Kemper és más sorozatgyilkosok megosztottak a kutatókkal.[4][30]

Tanulságok és következtetések

Ed Kemper esete több fontos tanulsággal szolgál a kriminológia, pszichológia és a bűnmegelőzés területén. Története rávilágít a korai traumák hosszú távú következményeire, a pszichopátiás személyiségzavarok felismerésének fontosságára, és arra, hogy a bűnözők tanulmányozása milyen értékes információkat szolgáltathat a bűnüldözés számára.

A korai figyelmeztetési jelek jelentősége

Kemper gyermekkorában számos figyelmeztető jel mutatkozott, amelyek előre jelezték későbbi erőszakos viselkedését. Az állatkínzás, a gyilkossági fantáziák és a családon belüli erőszak mind olyan tényezők, amelyekre a szakembereknek és a szülőknek nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk.[1][5][28]

A bűnügyi profilozás fejlődése

Kemper közreműködése az FBI kutatásaiban forradalmasította a bűnügyi profilozást. Az általa és más sorozatgyilkosok által nyújtott betekintés a bűnözői gondolkodásba olyan technikákat eredményezett, amelyek ma már világszerte alkalmazzák a megoldatlan bűnügyek felderítésében.[3][4]

Az igazságszolgáltatás dilemmái

Kemper esete felveti a mentális betegség, a bűnösség és a társadalmi védelem közötti bonyolult összefüggéseket is. Annak ellenére, hogy több mint öt évtizedet töltött börtönben, és korára és egészségi állapotára való tekintettel minimális fizikai veszélyt jelentene, a hatóságok továbbra is túl nagy kockázatot látnak szabadon engedésében.[12][26]

Edmund Emil Kemper III története végső soron az emberi pszichológia legsötétebb mélységeinek és a bűnügyi tudományok fejlődésének egyedülálló keresztmetszetét nyújtja. Bűntettei tragikusak és megbocsáthatatlanok voltak, de a belőlük levont tanulságok számtalan életet menthetnek meg a jövőben a hatékonyabb bűnmegelőzés és bűnüldözés révén.

A „Co-ed Gyilkos” öröksége tehát kettős: egyrészt a terror és a tragédia szimbóluma, másrészt azonban a tudományos haladás katalizátora, amely hozzájárult ahhoz, hogy jobban megértsük és megelőzhessük az ilyen szörnyű bűncselekményeket.